szekelyfold.info.ro

Fürdőváros a Hargita-hegység aljában, az Olt szorosában, 630 méteres tengerszintfeletti magasságban.
Megközelíthető vasúton (Csíkszereda 29, Sepsiszentgyörgy 35, Brassó 66 km), illetve országúton (Csíkszereda 32, Sepsiszentgyörgy 36 km).
Az első fürdőházakat 1845 után kezdik el építeni, de gyógyvizeit már a XVI. századtól ismerik, bár a kezdeti időszakokban az ásványvizet csak fogyasztásra használták. A borvizek gyógyító hatását 1866-ban ismerték el nemzetközileg is, G.H. Dietrich zürichi vegyészmérnök kutatásai alapján.
1890-ben megépül a Stefánia szanatórium, 1900-ban kialakítják a mai Csukás-tó kezdetleges formáját.
1953 után modernizálási folyamat veszi kezdetét, új szállodák (Csukás, Olt, Tusnád), üzletházak, vendéglők, és villák épülnek.
Az 1924-ben épült kápolna helyén 1990-ben új római katolikus templomot építenek, ortodox temploma 1979-ből való.
A település gyógyvizeit főleg szív és érrendszeri panaszok, gyomor- és reumatikus bántalmak kezelésére alkalmazzák.
A közeli Csukás-tavon nyáron strand és csónakázási, télen korcsolyázási lehetőség. A környék leghíresebb panoráma-kilátója a Nagy-Piliske keleti nyúlványából kiemelkedő Felső-Sólyomkő (824 m), amelyhez turistaút vezet.
A fürdőhelységtől 25 km-re található Közép-Európa egyedi krátertava a Szent Anna-tó.

Újtusnád Csíkszeredától 26 km-re délkeletre a Tusnádi-szoros északi kijáratánál az Olt széles lankáján fekszik. Tusnádhoz tartozik.
1822-ben alapították a leégett Nagytusnád Szeretszeg nevű részének lakói. Kedvelt üdülőhelye a falu déli határában az Oltba ömlő Ravasz-patak fejében fekvő Nádasfürdő. Tulajdonképpen ez volt a régi Tusnádfürdő, melyet már a 16. században is ismertek. Közelében 4 hektáros forrásláp van. Római katolikus templomát 1873 és 1897 között építették Páduai Szent Antal tiszteletére, 1995-ben bővítették. A környék borvizeit palackozó 1973-ban épült borvíztöltő üzeme van. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. 1992-ben 1020 magyar lakosa volt.

Tusnád népies magyarázata abból indul ki, hogy környékén sok volt a tó és a nád. Valójában a szláv tozno (= zavaros) szóból származhat és eredetileg víznév volt.
Határában a Vártetőn vaskori és kora középkori vár nyomai látszanak 1421-ben Kézdi Balázs székely serege itt verte vissza a török támadását. Neobarokk temploma 1802 és 1824 között épült egy Árpád-kori kápolna helyére. 1822. szeptember 11-én nagy tűzvész pusztított a faluban. 1849. július 29-30-án csata zajlott itt a honvédsereg és az oroszok között. Ferenc József császár 1852. évi látogatása után Gr. Mikes Benedek és Br. Szentkereszti Zsigmond részvénytársaság szervezésével újraindította a fürdő (Tusnádfürdő) életét. 1910-ben Tusnádújfaluval együtt 2285 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. 1992-ben 904 lakosából 820 magyar, 62 cigány és 22 román volt. Határában több borvízforrás is található.

A 944 m magasan fekvő tó a Csomád masszívum egy vulkáni kráterében alakult ki, egyedi képződmény egész Közép-Európában. A tó Kovászna megye határán fekszik Tusnádfürdő közelében, a Kézdivásárhely-Sepsibükszád útvonalon.
Megközelíthető jól jelzett turistautakon az újtusnádi, tusnádfürdői vagy sepsibükszádi vasútállomásról, illetve a 113-as megyei műúton.
Okleveles említése először 1349-ből való, nevét a bányászok védőszentjéről kapta. A tó partján búcsújáró hely, kis kápolna (1764) található, melyet többször is újraépítettek, utoljára 1977-ben. A tó festői környezetben terül el, átmérője 1,5 km, területe 22 ha, átlagos mélysége 8 m, fenekét vastag iszapréteg borítja, partja körben erdővel szegélyezett. Meredek kráterfalak veszik körbe, melyek a Nagy- és Kis-Csomád (1300 m), Tó-bérce és Kövesponk (1130 m) neveket viselik.
A tónak nincs forrása, a légköri csapadék táplálja. Vize a déli kráterfalon át lassan szivárog, időszakos forrásokat képezve a Zsombor-patak mentén.
A Szent Anna-tavától nem messze található a Mohos-tó, valamint védett területen a tőzegláp, amelyet egy széles nyereg választ el a tótól. Ezen a nyergen épült a menedékház és kemping valamint az 1070 m magasságban épült Sepsibükszádról érkező műút.
A Vártetőn (1040 m) Erdély legnagyobb koravaskori erődjének a maradványai.