 A Csíkszeredai Múzeumot, mint önálló intézményt 1950-ben hozták létre, örökölte a Csíki Székely Múzeum harmincas évekből meglévő anyagát és a katolikus gimnázium muzeális jellegű gyűjteményét.
Az első évek fő feladata Kovács Dénes igazgató számára egy megfelelő székhely szerzése volt. 1954-ben a múzeum 17 helyiséget és 954 muzeális tárgyat tudhatott magáénak. A gyűjtemény erőteljesen gyarapodott, az ötvenes évek második felében múzeumi évkönyveket is sikerült kiadni, miközben felső utasításra fel kellett vállalni az ideológiai szócső áldatlan szerepét is: "Harc a mezőgazdaság kollektivizálásáért, küzdelem a békéért". Nagy Géza igazgatósága alatt (1959-1963) a begyűjtött tárgyak szabályszerű nyilvántartásba kerültek. A korábban államosított ferences könyvtárat 1961-ben átadták a múzeumnak, így a múzeum egy felbecsülhetetlen értékű szellemi termék birtokába jutott. 1963-1981 között János Pál vezette az intézményt, és ez a tizennyolc esztendő meghatározó korszakot jelentett a múzeum történetében. Ekkor sikerült átköltözni a Mikó-várba, és nagyszabású javító-restauráló munkálatokat végezni a műemlék-épületben (1969-72). A beleltározott értékek, valamint a muzeográfusok száma jelentősen gyarapodott, sikerült létrehozni Zsögödön a Nagy Imre Galériát (1972-73). Ezt követően az intézmény irányítását Szőcs János vette át, aki sikerrel folytatta elődje munkáját (1981-1985). A mintegy 35 évnyi időszakban a múzeum munkatársai szívügyüknek tekintették a helyi tudományos, művészi és művelődési értékek felkutatását, megóvását és közkinccsé tételét. |
|
Bővebben...
|
 Az első Gyergyói Múzeum szervezése már 1902-ben elkezdődött, ahol több száz leltári tárgy gyűlt össze az évtizedek folyamán, ám az anyag 1944-ben, a háborús körülmények között megsemmisült. A XX. század elején az összegyűlt muzeális tárgyak egy része a helyi örménység adományaiból került ki. Többek között Tarisznyás Márton nagyapja, akkor még ifjú Tarisznyás János több, mint húsz régiséget adományozott a gyarapodó "Múzeum-Egyletnek".
Az újrakezdés 1950-51-re tehető, Tarisznyás Márton és Karácsony János kezdeményezésére. Tarisznyást, a Marosvásárhelyen megkezdett muzeológusi tevékenysége után megbízzák a gyergyószentmiklósi múzeum megszervezésével.
A Múzeum megalapítása és első kiállításának megnyitása (a régi Művelődési Házban) 1952-ben történt, s az ezt követő években folytatódik a múzeum anyagának gyarapítása, ekkor a múzeum dr. Csiby Andor és Bálint Ákos tanító vezetése alatt működik. |
|
Bővebben...
|
 A Székely Nemzeti Múzeumot 1875-ben alapították, Imecsfalván, özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília. Társa az alapításban az első múzeumőr, Vasady Nagy Gyula volt. Történetünk: 1882--1952 között alapítólevelünknek megfelelően, saját nevünk alatt működtünk, és alapszabályaink szerint gyűjteményünk a székely nép elidegeníthetetlen tulajdona. 1924-ben, alapítványként jogi személynek ismer el a román állam is, ezt még 1946-ban is megerősíti. 1949--52: államosítanak, ezután különböző közigazgatási egységek állami tulajdonaként kezelnek. 1964-ig bezárólag, több szakaszban, 250 000 tételes levéltárunkat a sepsiszentgyörgyi állami levéltárba kebelezik, azóta annak magvát képezi. 1969 óta Kovászna Megyei Múzeum a gyűjteményeink státusa, ilyen minőségben hozzák létre már akkor a kézdivásárhelyi, kisbaconi, később más kiállítóhelyeket, bővítenek 1972--73-ban kézdivásárhelyi és csernátoni részleggel. 1994 végén engedélyt kapunk a “Székely Nemzeti Múzeum” név újbóli, ideiglenes használatára. A “nemzeti” szót félreértve (románul egyben ‘országost’ jelent), rövid ideig országos múzeummá vedlünk vissza, ám így közvetlen bukaresti alárendeltségbe kerülünk. Az 1992-ben újra bejegyzett Székely Nemzeti Múzeum alapítvány 1999-ben bejelenti jogfolytonosság-igényét. |
|
Bővebben...
|
 Az 1946-ban alapított székelykeresztúri tájmúzeum a városi unitárius főgimnázium régészeti-történelmi, művészettörténeti és természetrajzi szertárának felhasználásával nyitotta meg alapító kiállítását. Nem véletlen,hogy éppen Kriza János, Szentiványi Mihály népies költők, Balázs Ferenc író-szociológus és a székelységkutató, iskolatámogató Orbán Balázs egykori középiskolája adott helyet a hajdani fiúszék központjában az első néprajzi-népművészeti kiállításnak, ahol már 1936-tól együtt tanított a népi hagyományokat kutató Nagy Lajos tanár és az újonnan kinevezett volt tanítványa, Molnár István tanár.
Az iskolamúzeum alapítását, amelybe a város apraja-nagyja belekapcsolódott, lelkes gyűjtőmunka előzte meg, s anyagi feltételek megteremtésének gondja sem lankasztotta azt a buzgalmat, melynek előzményei 150 évvel korábbra, a középtanoda alapításához nyúltak vissza. Szűkösnek is bizonyult nemsokára a tornaterem karzata, ahová az első kiállítás helyet kapott. 1950-ben már új hajlékban várta látogatóit a városi rangra emelkedett múzeum: a főtérre került, az erre a célra átalakított üzlethelyiségbe, s itt van azóta is a székhelye. Az új múzeumépület 1953-ban a volt kaszinó épületével bővült, s ez már lehetővé tette az önálló keresztúri intézménynek azt, hogy a város és vidéke közművelődési életében jelentősebb szerephez jusson. 1951-tol háromra emelkedett a múzeum munkatársainak a száma, jelenleg nyolcan dolgoznak itt.
|
|
Bővebben...
|
 A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint gyűjtőterülete Hargita megye nyugati részeit, vagyis a két Homoród, a Nagy- és Kisküküllő felső folyása menti területeket foglalja magába. E terület lakosságát a székelység képezi, amely a magyar nemzet legkeletibb csoportja (a csángókkal együtt). A nemzetiségi szempontból mozaikszerű összetételű Erdélyben is megmaradt tiszta magyar területnek.
A város tudományos-művelődési intézményeinek legrégebbike a Haáz Rezső Múzeum, ugyanakkor egyik legrégebbi Erdélyben is. A Gróf Bethlen János udvarhelyszéki főkapitány által alapított református kollégium könyvtárának első, 1797-ből fennmaradt leltárkönyve (Protocollum) a bizonyíték arra, hogy a könyvtár mellett már lerakták a régiség-, az érem- és az ásványtár alapjait. Ugyanakkor már létezett a fizikai-természetrajzi szertár, a csodás természeti ritkaságok, a klenódiumok, a támogatók címereinek, és a zászlók gyűjteménye. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharcot követő katonai megszállás, a világháborúk viszontagságai jelentős károkat okoztak a gyűjteményekben, de lassú gyarapodásuk töretlen maradt. |
|
Bővebben...
|
 A Szejkefürdő ásványvizes forrásainak gyógyhatását – fennmaradt írott forrásaink szerint – már a XVIII. században ismerték. Kibédi Mátyus István az Ó és új dietetica című könyvében a következőket említi: „a város közelében levő forrás szürkés, tengervízhez hasonló büdös vize gyógyítja a sebeket és bőrkiütéseket. A következő század második felében, 1871–1890 között, a fürdő és a hozzá tartozó terület Orbán Balázs tulajdona és kedves tartózkodási helye volt. Ő emelte ki a helyi jellegű „paraszt fürdők” sorából. Központja az Attila-forrás vizét használó huszonnégy kádas meleg fürdő, és a hozzá kapcsolódó hideg vizes medence volt. Ettől északra lévő Sarolta-forrás „petróleumos” vizét ivóvízként használták. A fürdőn villák, vagy ahogy nevezték, lakok épültek. A fürdővendégek és a városi kirándulók a száz terítékes Székely Mózes Nagyvendéglőben étkezhettek és cigányzene mellett, mulathattak. Orbán Balázs halála azonban a kis fürdő virágzásának is véget vetett. A fürdő északi oldalán (a 13A megyei út mellett) 2004-2008 között épült fel egy 268 m2-es, kétszintes, teljesen fából készült kiállítási épület. Célja otthont adni a székelyföldi borvízforrásokat és fürdőket bemutató kiállításnak. Kiállításunk több mint egy évtizedes munka után 2008. május 21-én nyílt meg. A látogató megtekintheti a Szejke-vizes korsókat és a vizet szállító bivalyos szekeret, melyek a város jelképeivé váltak. A Székelyföldön közel 2500 borvízforrást feltérképező Bányai János geológus a borvizek kiemelkedő kutatója volt. Ásvány- és kőzetgyűjteményének itt csak egy töredéke került kiállításra azokkal a tudós portrékkal, melyek egykor dolgozószobája falát ékesítették. Orbán Balázs halhatatlan érdemeire Hunyadi László alkotta szobra, és az 1868–1873 között megjelent Székelyföld leírásában, a fürdőkről készült metszetei, valamint a fürdőket ábrázoló fényképei emlékeztetnek. Hétköznapokon (kedd – péntek): 10 – 18 óra között Munkaszüneti napokon (szombat – vasárnap): 10 – 14 óra között Hétfőn: zárva Nyitva tartás ideje alatt az udvaron lévő Sarolta-forrás vize ingyen fogyasztható, hazavihető. Közöljük, hogy folyamatban van a forrásvíz elemzése kémiai és mikrobiológiai szempontból. Ennek eredményét is hamarosan közzé tesszük, addig a vizet mindenki csak saját felelősségére fogyassza! |
|
|
|
|
|
|
