|
 “A természet e helyen annyi nagyszerût, annyi megragadóan szépet halmozott egybe, hogy a bámulat valójában kimerül azoknak csudálásában.”
Orbán Balázs
A Vargyas Szoros Erdély egyik leglátványosabb és leglátogatottabb karsztvidéke. Szentegyházától hozzávetőleg 15 km-re húzódik, de megközelíthető még Vargyasról (10 km), Homoródalmásról (9 km), Kiruly-fűrdőről (15 km) és Szelterszről (10 km) is.
A 4 km hosszú szorosban a Vargyas patak négy barlangrendszert alakított ki a jégkorszak óta. Eddig mintegy 124 kisebb - 5-10 m hosszú - illetve nagyobb - 10-1550 m hosszú - barlangot tártak fel, amelyek 4 szinten – 5-200 m magasságban - helyezkednek el a patak jelenlegi szintje felett és összhosszuk eléri a 7450 m-t. Az ötödik barlangszint a ma is alakulásban lévő patakos - úgynevezett aktív-barlangrendszer.
A barlangok feltárt és még fel nem tárt régészeti értékeket rejtegetnek. Barlangászati szempontból változatos képződményeket tartalmaznak. A szurdokvölgy legnagyobb és legismertebb barlangja az Almási-barlang, más néven Orbán Balázs barlang, Nagy barlang vagy Kőlik. A Nagy barlang kataszteri száma 1200/14, összhossza eléri a 1,5 km-t, négy természetes bejárata ismeretes. Ez a barlang Erdély első tudományosan felkutatott barlangja. Más ismertebb, nagyobb barlangok még a Lócsűr vagy Ló-barlang, a Kőcsűr, a Cseppköves-, a Levis- illetve az Aktív-barlang.
A történelmi időkben a szoros barlangjai lakóhelyként és menedékként szolgáltak a környékbelieknek. Ennek ma is látható bizonyítékai a Nagy barlang bejáratánál található védőfal maradványok. A szurdokvölgy közelében, Kőmezején húzódik a Tatársánc, ami a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait őrző védelmi rendszerhez tartozott. Nem messze itt állt a Tatárkápolna, minek romjai ma is állnak. A kápolna és a Kőlik ( a Nagy barlang) szintén szerves részei voltak a védelmi rendszernek.
A karsztvidék állat- és növényvilága rendkívül gazdag és változatos. A szurdokvölgy növényei között számos ritka vagy veszélyeztetett fajt találunk. Ilyenek például a tűlevelű szegfű, a hasogatott levelű imola, a pozsgás Heuffel kövirózsa vagy a magyar nőszirom. További pompás ritkaságok a vitézkosbor, a madársisak, a gömböskosbor vagy a boldogasszony papucsa. A vadregényes sziklavilág sok állatnak nyújt élőhelyet és védelmet. Találunk itt medvét, farkast, szarvast, őzet, vaddisznót, vadmacskát, hiúzt, borzot, nyestet, menyétet, vidrát, keresztes viperát, vízisiklót, szalamandrát és különböző halfajtákat egyaránt.
A szoros barlangjai a Romániában ismert 30 denevérfajból 17-nek adnak otthont. A Nagy barlang egyik termében jelentős nagyságú hegyesorrú denevér szülőkolónia tanyázik. A kisebb barlangokban számos más hidegtűrő fajjal találkozhatunk. Ilyenek a pisze denevér, a barna hosszúfülü denevér, a kései denevér vagy a horgas szőrű denevér. A szurdokban előforduló ásványok, altalajkincsek közül nagy jelentősége volt a mészkő, amely több évszázadon keresztül biztosított megélhetést a mészégetéssel foglalkozó falunak. A közelmúlt kiemelkedő barlangkutatójaként Dénes István geológus munkássága meghatározó volt a Vargyas Szurdok és az Almási barlangrendszer feltérképezésében.
A szurdokot hosszas huzavona után 2000-ben végre Természetvédelmi Területté nyilvánították. 2004-től pedig az Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista- és Barlangász Egyesület felügyelete alatt áll.
|
