szekelyfold.info.ro

1888-ban, a korábbi plébános halálát követően, Lönhárt Ferenc püspök Takó János papneveldei spirituálist nevezi ki ditrói plébánosnak, aki 1878-1881 között segédlelkész volt Ditróban, s akit a hívek az 1888. május 12-én két másik pap mellett plébános-jelöltnek állítottak. Takó János 1888-1915 közötti, 27 éves ditrói plébánossága szorosan összefügg a nagytemplom építésének történetével, hisz ő az, aki ismét a községi elöljáróság elé viszi az ügyet, amely ezúttal egy jelentősebb erdőterületet, a Tinova-havast ajánlja fel a templomépítés céljaira 1891. június 21-i határozata által. Az 1892-ben beindított tagosítás veszélybe sodorja a Tinova-erdőt is, de Takó plébános egy hosszadalmas perben megmenti azt a kijelölt cél számára.
A hosszas előkészítés, pontos felmérések, továbbá az építkezési alap rendezése után, 1909-ben elkezdődhet az építés a Kiss István műépítész által elkészített és még 1896-ban, a budapesti minisztériumok és a püspök által jóváhagyott tervek alapján. Dvorák Ede műépítész vezeti a munkálatokat, amelyeket Kladek István kassai építkezési vállalkozó vállalt. 1913-ra, a megkezdés után csupán négy évre, köszönhetően az alapos előkészületeknek, befejeződik a templomépítés, sőt, már 1911-ben püspöki engedéllyel benedikálja a templomot a plébános, hogy vasárnapokon és a nagyobb ünnepeken már ott tarthassák az istentiszteleteket, a szűk kistemplom helyett. A templomot, ünnepélyes körülmények között Erdély püspöke, Gróf Mailáth Gusztáv Károly szenteli fel 1913. július 13-án, Jézus Szent Szívének tiszteletére.

A Madarasi-Hargitára vezető út után következik a Zeteváraljai víztározó gátja. A Nagy-Küküllő és a Sikaszó összefolyásánál létesítették 1976-1992 között. A duzzasztógát megépülésével közel 140 hektár vízfelület jött létre, mely télen a korcsolyázókat, meleg nyári napokon a kirándulókat, fürdőzőket, csónakázókat és horgászokat vonzza. Számos sátorhely, vendéglő, kemping, villák, csónakkölcsönzési lehetőség. Kirándulási lehetőségek a Madarasi Hargitára és a környék többi szép tájaira.
A duzzasztógáthoz közel fekvő Varság településen a nyári szezonban minden évben megrendezett Málnafesztivál számos környékbeli és távolabbi érdeklődöt vonz. A gát megközelíthető autóval, autóbusszal vagy akár kerékpárral is (Székelyudvarhely 25 km).

Építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be. A cél árvízvédelem és folyószabályozás volt, de a helyiek energetikai, idegenforgalmi és környezetvédelmi célok szolgálatát is remélik tőle. Az építés során kb. 3 millió m³ földet mozgattak meg, több mint 70 000 m³ betont használtak fel. A munkálatokat közel 300 ember végezte. A vízgyűjtő tó jelentősége akkor látható igazán, amikor például a közeli Nyikó mentén az évente ismétlődő árvizek tetemes anyagi károkat okoznak.

A 944 m magasan fekvő tó a Csomád masszívum egy vulkáni kráterében alakult ki, egyedi képződmény egész Közép-Európában. A tó Kovászna megye határán fekszik Tusnádfürdő közelében, a Kézdivásárhely-Sepsibükszád útvonalon.
Megközelíthető jól jelzett turistautakon az újtusnádi, tusnádfürdői vagy sepsibükszádi vasútállomásról, illetve a 113-as megyei műúton.
Okleveles említése először 1349-ből való, nevét a bányászok védőszentjéről kapta. A tó partján búcsújáró hely, kis kápolna (1764) található, melyet többször is újraépítettek, utoljára 1977-ben. A tó festői környezetben terül el, átmérője 1,5 km, területe 22 ha, átlagos mélysége 8 m, fenekét vastag iszapréteg borítja, partja körben erdővel szegélyezett. Meredek kráterfalak veszik körbe, melyek a Nagy- és Kis-Csomád (1300 m), Tó-bérce és Kövesponk (1130 m) neveket viselik. 
A tónak nincs forrása, a légköri csapadék táplálja. Vize a déli kráterfalon át lassan szivárog, időszakos forrásokat képezve a Zsombor-patak mentén.
A Szent Anna-tavától nem messze található a Mohos-tó, valamint védett területen a tőzegláp, amelyet egy széles nyereg választ el a tótól. Ezen a nyergen épült a menedékház és kemping valamint az 1070 m magasságban épült Sepsibükszádról érkező műút.
A Vártetőn (1040 m) Erdély legnagyobb koravaskori erődjének a maradványai.  -- FOTÓK --

A Gyilkos-tó egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, Hargita megye észak-keleti részén. 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében. A tó visszahúzódóban van, a visszamaradó kisebb tavak elláposodnak. A Gyilkos-tó fölé emelkedik északon a Kis-Cohárd (1344 m) sziklája. A környék és a Gyilkostó üdülőtelep közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik. 1837 nyarán a keletre fekvő Gyilkos-kő (1378 m) oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelék nagy esőzések hatására lezúdult a völgybe, nekicsúszott a Cohárd dél-keleti lábának és elzárta több patak folyását, Cohárd-patak, Likas-patak, Vereskő-patak, Lóhavas-patak, Juh-patak. Vannak akik a tó keletkezését az 1838. január 11-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. A tavat először 1859-ben mérte fel Herbrich Ferenc, számításai szerint területe 56 katasztrális hold (32 hektár). Az 1955-ös mérések szerint kerülete 3090 m, felülete 126 340 m2, víztömege 680 084 m3, legnagyobb mélysége 10.5 m, a tóba ömlő patakok vízhozama 1 – 1.5 m3/perc, a felszín tengerszint feletti magassága 983 m. 1986-os mérések szerint kerülete már csak 2800 m, felülete 114 676 m2, víztömege 587 503 m3, legnagyobb mélysége 9,7 m.
1968-as adatok szerint évente 4,88 cm hordalékkal töltődik fel, emberi beavatkozás nélkül 2080-ra a Gyilkos-tó teljesen eltűnik. A közelben két mesterséges tónál hordalékfogó gáttal próbálják megakadályozni a feltöltődést. Az egyik tó a Vereskő-patak völgyében található, a másik a Juh-patak torkolatának közelében.

Csíkszereda keleti része, a Kis-Somlyó hegy kúpja alatt. Századokon át a székely mûvelõdés, szellemi élet, a katolikus hitélet fellegvára volt. A "Somlyó" név tulajdonképpen a Ferenc-rendi szerzetes templom, valamint Csobotfalva és Vádotfalva együttes, egyházi neve volt, ez vált idõvel az összeépült falvak közigazgtási nevévé. Bár temploma és kolostora jóval régebbi keletû, létezésük 1442-tõl bizonyított, amikor Hunyadi János adományaiból - a csíki székelységnek a marosszentimrei csatában tanúsított vitézségét honorálva - a régi templom helyére új, gótikus stílusú kõtemplom építését kezdik.
1444-ben IV. Jenõ pápa az újjáépítendõ, de még el nem készült templom javára adakozóknak búcsút engedélyezett. Egyes feltételezések szerint a Mária-szobrot Hunyadi János készíttette, mert a törökök feletti gyõzelmét Mária közbenjárásának tulajdonította, s hálából adta volna a csíki székelyeknek, illetve ferenceseknek. A szobor hársfából készült, 227 cm magas, válláról palást csüng le, fejét hármas korona ékesíti, jobb kezében királyi jogart, baljában a koronás Kisjézust tartja, aki jobb kezét áldásra emeli. A somlyói Máriát hívják Segítõnek, Csodákkal ékeskedõnek, Csíki Csodálatos Boldogasszonynak. 
Somlyó a pogány korban szertartások helye volt, erre utalnak a Nagy-Somlyóról behozott faragott kövek, amelyek a templom elõterében megtekinthetõk. A mostani templom 1802-1825-ben épült késõbarokk stílusban. A templom homlokzatán a kegyszobor hasonmása látható.
Csíksomlyó ma is híres zarándokhely. A búcsújárás kezdete a csodatevõ szobornak köszönhetõ. Mária adott erõt és bátorságot a hitüket védõ gyergyói és csíki székelyeknek, hogy 1567 pünkösd szombatján diadalt arathassanak a protestáns hitet erõltetõ János Zsigmond seregei felett. Napjainkban a csíksomlyói pünkösdi búcsú egyre inkább az összmagyarság ünnepe, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.
1661-ben török-tatár csapatok a klastrommal együtt a templomot is felgyújtották, fedele leégett, belseje nagyon megrongálódott. 

“A természet e helyen annyi nagyszerût, annyi megragadóan szépet halmozott egybe, hogy a bámulat valójában kimerül azoknak csudálásában.”
Orbán Balázs

A Vargyas Szoros Erdély egyik leglátványosabb és leglátogatottabb karsztvidéke. Szentegyházától hozzávetőleg 15 km-re húzódik, de megközelíthető még Vargyasról (10 km), Homoródalmásról (9 km), Kiruly-fűrdőről (15 km) és Szelterszről (10 km) is.
A 4 km hosszú szorosban a Vargyas patak négy barlangrendszert alakított ki a jégkorszak óta. Eddig mintegy 124 kisebb - 5-10 m hosszú - illetve nagyobb - 10-1550 m hosszú - barlangot tártak fel, amelyek 4 szinten – 5-200 m magasságban - helyezkednek el a patak jelenlegi szintje felett és összhosszuk eléri a 7450 m-t. Az ötödik barlangszint a ma is alakulásban lévő patakos - úgynevezett aktív-barlangrendszer.