szekelyfold.info.ro

Sepsiszentgyörgytől 22 km-re északra az Olt kiszélesedő völgyében, a folyó jobb partján fekszik. Leghíresebb forrása a Mária-forrás, melynek szénsavas-vasas-jódos-nátriumos vizét Siculia néven palackozzák.
A fürdő régi neve Málnási-feredő volt, a XIX. század derekán a hely a málnási Imreh család tulajdonában állt. Kiépítését a Semsey család kezdte meg, miután a tulajdonos, Imreh Honoráta feleségül ment Semsey Tamás tüzérszázadoshoz. Kezdetben csak egy gerendákkal bélelt fürdőmedence volt a telepen, amit tréfásan Semseyné-bugyogójának neveztek el.
Málnás-fürdő gyógytényezőit képezik: a vaslápfürdő, szénsavas kádfürdő, meleg kádfürdő, hideg szénsavas tükörfürdő +14-15°C hőfokú vízzel a "Hercules" nevű medencében, mely nők és férfiak részére 21 öltözőfülkével és zuhannyal van felszerelve. E tükörfürdő igen nagy menynyiséguű kénhydrogénes szénsavgázt tartalmaz. Érdekes nevezetessége még Málnás-fürdőnek a kénhydrogénes szénsavgáz légfürdője (székelyesen gőzlő), melyet mesterséges barlangban létesítettek, hogy az egészségügyi követelményeknek megfelelően, rendes felügyelet mellett, a csúzos és köszvényes betegek bajaikra gyógyulást és enyhülést nyerhessenek. A hideg kénhydrogénes szénsavgáz ugyanis néhány percnyi benntartózkodás után a testben igen kellemes meleg érzést kelt, mely melegség később izzadássá fokozódik.
Málnás-fürdő nagyszerű gyógyító eszközöket bír még forgalomban levő híres ásványvizében. Leghíresebb a málnási Siculia-gyógyvíz, mely alkalikus sós, savanyú vizek között az első helyek egyikét foglalja el és sokszorosan felülmúlja a hasonló összetételu niederseltersi, emsi, gleichenbergi, vichyi ásványos vizeket. E forrás vize a tenger színe fölött 635 m magasságban fekvő helyen 156 m mély ártézi kútból fakad. A víz gondos szigetelés után kősó, calciumhydrokarbonat és pyritkristályok közül a hatalmas arányokban fejlődő szénsavgázok nyomása folytán periódusokban szökőkút módjára a föld színe fölé 34 méter magasra is felszökik. A víznek és a felesleges szénsavgázoknak lefolyására, elvezetésére és forgalombahozatalára szolgáló eljárások a legtökéletesebbek, a hygiene összes követelményeit egyesítik a modern technika legjobb eszközeivel.

Szentegyházától 2 km-re, a Csikszereda fele vezető úton, a 26-os kilométerkőnél kezdődik Szeltersz-völgye. E völgy a Vargyas-völgy felső szakaszát képezi és mintegy 6-8 km hosszúságban húzódik a Vargyas-patak mentén.
Klimatikus üdülőhely a Vargyas patak mentén, sziklás, fenyves, széltől védett környezetben 742 méter tengerszint feletti magasságban. Régi nevét (Bélmező szejkéje) azért cserélte fel a Szelterszel, mert a gyengén sósvizű borvize ízben és gyógyhatásba megegyezik a világhírű németországi sósvizű Selterssel. Borvízét, „Székely-Selters” néven palackozva árusították. Az alkalikus jellegű, vasas, klóros, szénsavas, magnéziumos víz, ma is közkedvelt. A völgyben még több (Nádasszék sósborvíz) konyhasós, lúgos ízű borvíz is található (a források vizét gyomor-, máj- és epebántalmak gyógyítására használják, jó eredménnyel).
Szelterszt Erdély egyik legszebb és asványianyagokban leggazdagabb andezitvölgyeként tartják számon.
Közigazgatásilag Lövétéhez tartozik, és állandó lakók is egyre többen vannak. Az ásvanyvizeket, amiket itt fellelhetünk, előszeretettel fogyasztják a környekbeli települések lakói. A régi időkben anyagi jövedelelmforrást is biztosított a kocsisoknak a „borvíz”-szállítás. A borvíz elnevezést a nép szája szerint Mátyás Király adta, az ásványvíz jellegzetes borhoz hasonló ize miatt.
A völgy különlegessége leginkább abban rejlik, hogy változatos látnivalót nyújt mind a lombhullató és tűlevelű erdők egymásmellettisége, mind a sziklás és síkságos részek váltakozása.
E természetvédelmi területen talalható menedékház a Gellért Alapítvány tulajdonában van, ami szálláslehetőséget biztosít az igénylőknek. Az ideutazók megszállhatnak még a Matyi Camping-ben, vagy az Asszonybosszantó-ban, de sátorozó helyet es kiadó hétvégi házakat is lehet találni a völgyben.

A Tolvajos patak vadregényes andezit, breccsia sziklákkal határolt, s fenyővel borított szűk völgyében, védett helyen, a Hargita-ligettől 2 km távol fekszik 750 m magasságban.
A település forrásai már 1591 körül ismertek voltak, de rendszeres használatuk csak 1770-től kezdődött. A székelyek, majd a szászok által kiépített fürdőhelyet 1948—1989 között diáküdültetésre használták. Nagyméretű borvizes strandmedencéje ma is működik. Egyetlen forrása a Fő-forrás. A telepre vezető út mellett, a Tolvajos-patak hídjának bal oldalán a jóízű Festő-borvíz található, míg feljebb, Hargitaliget borvizes mocsarában a Kamilla-forrás még épségben megvan, de ugyanitt a régi strandmedence már tönkrement.
Patakjai halban és rákban bővelkednek, erdei tisztásai málnában és eperben. 10 villájában diákok üdültek még néhány évvel ezelőtt, de már elhagyottan és romosan állnak. Forrásainak vize a kálciumkarbonátos és vasas borvizek csoportjába tartozik.
Az elhanyagolt állapotban lévő klimatikus üdülőhely idegbántalmak, csúzos, reumatikus betegségek, emésztési zavarok kezelésére nagyon alkalmas volna.



 

Bálványosfürdő üdülőtelep, Torja településtől tíz kilométerre, Kézdivásárhelytől 18 km-re északnyugatra a Torja-patak völgyfőjében fekszik.
Nevét onnan kapta, hogy építtetője az Aporok őse a hagyomány szerint a pogányok legyőzése után ide vonult vissza az ősi isteneket imádni.
Vára a hagyomány szerint már Szent István idejében állt, de először csak 1360-ban említik. A várat valószínűleg az Apor család építtette a 13. században. A székelyek két ízben is elűzték a tatárokat falai alól. A 17. század közepén elhagyták, majd a Lengyelországba menekülő Apor András felrobbanttatta. A település A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1990-től kezdve pár évig itt tartották a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, amelyet később áttettek Tusnádra.
A település híres gyógyfürdőhely. A mai Bálványosfürdő három régi, s egykoron működő fürdőtelep összeolvadásából keletkezett. A legrégibb a Bálványosi-hágón fekvő egykori Torjai-Büdös volt. 1895-ben, a Csoma-hegygerinc lábánál megalakult a Csiszár-fürdő, az alapító Csíszár Dénes (sz. 1857-ben) után elnevezve. A harmadik fürdő a Vár-hegy lábánál feküdt és régi neve Várpadi-feredő volt, ezt a Transzilvánia Bank megvásárolta, erről kapta újabb nevét, a Transzilvánia-fürdőt. A számos fürdőmedencét szénsavas, sós, savas borvízforrások táplálják. A vendégeket ma a Best Western szállodalánchoz tartozó hotel, a Bálványos Gyöngye turisztikai központ és a Vár panzió várja.
A település feletti 1040 m magas sziklatetőn állnak Bálványosvár romjai.
Határában van a torjai Büdös-barlang, melyet kéngáz tölt ki. Méretei nem nagyok, mindössze 4 lépés hosszú és 3 lépés széles, falai a kéntől sárgák. Napi gázhozama 4000 m3. Közelében épült fel az első magyar szénsavgyár.
A 15 m hosszú Gyilkos-barlang is kénlerakódásokban gazdag.
Északra a Buffogó-patak völgyében van a kigőzölgéseiről Buffogó-lápnak nevezett mocsár.

A település Sepsiszentgyörgytől 8 kilométerre, a Görgő-hegy keleti lábánál, a Sugás-patak völgyében fekszik. Az itt található szénsavas vizeket már 1840-től elkezdték használni, de az első épületek csak 1869-ben készültek el.
A fürdő életében az első nagyobb fejlődési hullám 1844-1900 között történt, ekkor tíz vendégházat, egy tágas nyári étkezőpavilont, egy melegfürdőt, két hideg vizes medencét és egy tekepályát építettek. Az 1906-ban megalalkult Sugás Rendező és Szépítő Bizottság feladatai közé tartozott az út modernizálása, a telefonösszeköttetés megvalósítása, a telkek és a sétányok kialakítása és egy zenepavilon létesítése.
Sajátos mikroklímával rendelkezik. Szabadtéri pezsgő vízű medence és mofetta (széndioxidos gázfürdő) működik itt. A lakosság érrendszeri és szívproblémák kezelésére használja gőzfürdő vagy ivókúra formájában. Szénsavas-vasas ásványvíz tör a felszínre, mely a savhiányos betegség kezelésére alkalmas: az Erzsébet-forrás, a Jenő-forrás, a Szemvíz-forrás vagy Szemmosó, az Alsó-borvíz, Veres Samu borvize, a Görgőkert-kútja tartoznak az ismertebbek közé.
A felvonóval ellátott, kivilágított, közepes nehézségű sípályát PHARE-támogatásból nemrég építették.

Szováta a Székely-Sóvidék központja, európai hírű üdülőváros. Marosvásárhelytől 60 km-re keletre, a Mezőhavas délnyugati előterében, a Szovátai-medencében fekszik. A Kis-Küküllőbe siető Juhod, Sebes, Szováta és Szakadát patakok hordalékkúpjaira épült. 1955-ben városi rangot kapott.
A település a székely Örlec nembeli Szovát nemzetségről kapta a nevét, mások szerint a szláv eredetű magyar Szovát személynévből származik.
A környéken már a rómaiak is bányásztak sót, majd a középkorban is folytatódott a kitermelés. A régi mélyedéseket idővel csapadék és folyóvíz töltötte ki, így keletkeztek az első sóstavak. Első lakói 1578-ban sótermelésre idetelepített elszegényedett szabad székely családok voltak, akiket 1581-ben ugyan elűztek, de rövidesen visszatelepültek. Első fürdője a 19. század közepén épített Gérafürdő a Sós-pataknak a Szovátába ömlésénél volt, innen fokozatosan Felső-Szovátára a mai fürdőközpontba helyeződött át a fürdőélet, ahol 1901-ben nyitották meg a fürdőtelepet. 1910-ben 2826 lakosából, 2763 magyar, 28 német, 11 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 8935 lakosából 7943 magyar, 891 román, 39 cigány, 10 német, közülük 4527 római katolikus, 2979 református, 872 ortodox. Középiskolája, kórháza, egészségügyi intézményei vannak.
A város sóstavairól és sószikláiról nevezetes. Legnagyobb tava a Medve-tó. A Medve-tó nevét kiterített medvéhez hasonló alakjáról kapta és 1870 és 1880 körül alakult ki. Benne 66 000 tonnára becsült oldott sómennyiség van, a felszíntől lefelé hőmérséklete növekszik, melyet a nap melege és a lejjebb koncentrálódó só okoz. További tavai a sósvizű Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, továbbá az édesvizű Piroska-tó és Kígyós-tó. A sósvizű tavak esetében a víz sótartalma magas, így a fürdőző könnyebben fennmarad a víz felszínén.
A Sóköze a város északkeleti végétől délnyugat felé húzódó sóstavakban gazdag sókarszt terűlet, ahol a kősó néhol 15–20 m magas sósziklákat alkot, melyeket régen katonák őriztek.
A tó melletti római katolikus kápolna 1934-ben, a görög katolikus kápolna 1932-ben épült. Ortodox temploma 1929-ből való.
A város római katolikus temploma 1878-ban, a református templom 1938-ban, az ortodox templom 1991-ben épült.
A Tyukász-dombi római katolikus kápolna a 19. század végén épült.

Az Olt szorosában, a sötét fenyvesekkel borított meredek hegyoldalon alakult ki Csíkország büszkesége, az alig 154 éves Tusnádfürdő, Hargita megye legdélibb fekvésű, az ország egyik legkisebb, világszerte ismert városa, a székelyföld keleti részének nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelepe. A Komlós- és Szurdok-tetők nyugati lejtőin létesült.  
Tusnádfürdő alapítása 1842-ben történt. Állítólag egy pásztorfiú csodálatos gyógyulásának esete terelte rá a figyelmet. Eltévedt marháit keresve a szinte járhatatlan rengetegben a Tisztás patak beszédmezőnek nevezett mocsaras ingoványán kellett több alkalommal átgázolnia. Közben meglepve tapasztalta, hogy az ásványvizes iszapba mélyen bemerülő lábairól addig gyógyíthatatlannak hitt kiütései rövid idő alatt eltűntek. A csodás gyógyulás hírére egyre többen keresték fel a beszédmező forráslápját. Az Európa-hírű gyógyfürdő és üdülőtelep 1968-ban emelkedett városi rangra.
Tusnádfürdő és környékének természeti adottságai – változatos vegyi összetételű borvizek, mofetták, tiszta levegője, a lebilincselő táj – kitűnő gyógyhatásúak a neurózis, a szív és érrendszeri, a gyomor-, bél-, mozgásszervi bántalmak és a belső elválasztású mirigyek betegségeiben szenvedők gyógyításában. A városból öt jól jelzett turistaösvény indul a környék nevezetességeihez: a Ludmilla kilátóhoz, a Vártetőhöz, a Sólyomkőre, a Szent Anna-tóhoz valamint a Nagy Piliskére.
Tusnád és környékének változatos felszíni formái, a fiatal kúpalakú vulkánikus hegyek, a tusnádi Olt szoros, a Szent Anna-tó, a Mohos tőzegláp a ritka fajokban gazdag állatvilága, a több száz változatos vegyi összetételű ásványvízforrása (borvíz), mofetta (büdösgödör) Románia, Erdély, a székelyföld tájegységei között szinte egyedülállóak. Látogatottságát földrajzi fekvésének és tájképi adottságainak köszönheti. Hargita megye legszebb magaslati fürdőhelyeinek egyike.
Tengerszint feletti magassága 650 m, éghajlata kellemesen mérsékelt, levegője ionizált. 1934 novemberében Tusnádfürdőt leválasztották Nagytusádtól, így közigazgatásilag önállóságot nyert. Ma az Alcsíki-medence egyetlen valamint Románia legkisebb városa. Városi státuszát ásványvizeinek és gyógyfürdőjének köszönheti. Könnyű megközelíthetősége révén (itt halad át a 400-as vasútvonal és a 12-es országút) rövid időn belül keresett és közkedvelt kirándulóhellyé, klimatikus üdülőteleppé és gyógyfürdővé alakul.
Az utóbbi években Tusnádfürdő jelentős nemzetközi konferenciának adott helyet. A gyönyörű környezet, a termálvizű strand, a Sólyomkő és környéke, a Csukás-tó, a Szerelmesek tisztása, a Szent-Anna tó, télen sípálya, a fenyőerdők ösvényei, a székely konyha különlegességei, a hintós séták csak néhány javaslat a számtalan vonzó ajánlatból, amit Tusnádfürdő kínál az üdülő vendégeknek.

Szejkefürdő Székelyudvarhely észak-nyugati részén, a város szélétől 1 km-re, a Szováta felé vezető műút mellett, a Horvás és Nagykő nevű erdők közötti völgyben fekszik. A lankás hegyoldalról az erdők lenyúlnak a fürdőtelepig. Az 504 m magasan fekvő fürdő gyógyvizét 1766 óta ismerik: sebeket és bőrbetegségeket gyógyít. A fürdő terültén levő gyógylápból (tőzegláp) záptojás szagú, kéntejtől opálos, zavaros forrás tör fel, amelynek vizét 11 kádas meleg fürdőben gyógyításra használják.
A meleg fürdő mellett egy 16 x 33 méter kiterjedésű medence épült. A telep felső részén borvízforrás tör fel, amelynek vizét egykoron bivalyos szekérrel korsókban szállították a városba. A fürdő vizét reumás, légúti és bőrbetegségek gyógyítására, a borvízforrásét gyomorbántalmak kezelésére, reumatikus, szívérrendszeri valamint idegbetegségek gyógyítására alkalmazzák. A fürdő báró Orbán Balázs tulajdona volt, akinek síremléke a Szejke oldalban felállított székelykapu múzeum végében fekszik.
A SZEJKE Székelyudvarhelytől észak-nyugati irányban, az egykori Szombatfalva határában , a Parajd felé vezető országút mentén, a várostól 3 km-re, a Sóspatak völgyében fekszik Szejke fürdő. Létezéséről az első híradás 1766-ból származik Kibédi Mátyus Istvántól, aki Diaeteticacímű munkájában említi, hogy „ a város közelében levő forrás szürkés, tengervízhez hasonló büdös vize gyógyítja a sebeket és bőrkiütéseket". A fürdőtelep történetét Bányai János, a tudós geológus-tanár foglalta össze Székelyföld természeti kincsei és csodás ritkaságai című könyvében: „ A fürdőtelep kialakulása és 1880 körüli állapotára jellemző adatokat közöl le a szokott alaposságával maga a tulajdonos, Orbán Balázs, akinek az eddig nyilvánosságra nem került, úgy látszik hivatalos célból készült leírását a vármegyei leltárban levő eredetije után a következőkben hozzuk ez alkalommal nyilvánosságra, már csak az írójuk iránti nagy tiszteletük kifejezése miatt is. A leírás a maga teljes eredetiségében a következőként hangzik, s bizony még ma is mintául szolgálhatna."
A fürdő határában borvízmúzeum várja a látogatókat.

A  székelykeresztúri Sóskút a Nagyküküllő baloldalán, a Sóskút patak völgyében helyezkedik el, mintegy 3 km-re a várostól délnyugati irányba és kb. 390 m. tengerszint feletti magasságon. Az út a várostól a fürdőig aszfaltozott és az autóbusz forgalmat a vendégek számára a városgazdálkodási vállalat biztosítja. A Sós patak tektonikai völgyében elhelyezkedő fürdő környékét bükkerdő borítja, néhol cserefákból és fenyőfélékből vegyes erdőfoltok láthatók és így vonzó a környezet. A nyugati oldalon 3 édesvizű forrás található. A fürdő mikroklímája fürdőgyógyászati szempontból megfelelő, ugyanis az évi középhőmérséklet eléri a 9-10 C fokot, a derűs napok száma pedig a 200-at, a völgy ahol a fürdő elhelyezkedik a nagyobb szelektől, a levegő szennyeződéseitől és a zajtól védett. Idegenforgalmi szempontból a fürdőtelep szép természeti környezetben helyezkedik el, és a közelében jók a kirándulási lehetőségek.
Székelykeresztúr és Sóskút múltja és jelene összefonódik, ezt régészeti ásatások is bebizonyították. A Gyárfás-fürdőt tápláló Sóskút takarításakor Kr. e. II. századból, Marcius Aurelianus és Traianus idejéből származó szkíta és római pénzérméket találtak. A Sóskútra vonatkozó első fontosabb történelmi adataink a múlt század végéről és e század elejéről származnak. E szerint a fürdő szomszédságában, kb. 3000 méterre a Sós patak teraszain a székelykeresztúri múzeum munkatársai kő- és bronzkori kultúra maradványait találták (Kr.e. VII-VIII. század). A két világháború között a Sóskutat nagyon szerény körülmények között fenyőfa gerendával bélelt szabadtéri fürdőként használtak, mely később a Sós fürdő vízgyűjtő medencéje lett. Időközben egy villa és egy turistaszálló épült. A fürdő fejlesztése tulajdonképpen 1956/1957-től kezdődött, amikor a villák száma ötre emelkedett. A meleg fürdő 10 káddal működik, a gyűjtőmedencék száma 4. A Medgyesi Ipari Földgáz Központjának kutatócsoportja egy mélyfúrás alkalmával sós vizet talált a fürdőhely környékén. Ennek felhasználásával biztosítani lehet a fürdő további fejlesztését. Az említett vállalat hozzájárult a fürdőhely korszerűsítéséhez, segítséget adott az út építésében, villáiba, a melegítő kazánok fűtőanyag ellátásához.

A település Székelyudvarhelytől 38 km-re északnyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
Neve a magyar paraj főnévből származik. A hagyomány szerint neve onnan ered, hogy a sószállító fuvarosok lovaikat e helyen legeltették "páréztatták", miközben szekereiket megrakták sóval.
Határában a Kis-Küküllő és a Nagyág völgyén felfelé haladva emelkedő sziklacsoport egyik csúcsán állnak Rapsóné várának romjai. Ősszékely várnak tartják, eredete, sorsa ismeretlen. Az 1974. évi ásatás alapján 11-12. századinak becsülik.
A településnek már a rómaiak korában is működtek sóbányái. A hagyomány szerint eredetileg a mai Deszkásvár-dűlőben feküdt, melyet az itt talált településnyomok megerősítenek. Kápolnásmezőn egykor Szent László kápolnája állott, romjai 1852-ben még látszottak.
A Székelyföld lakói 1562-ig szabadon rendelkeztek a sóval, a sóvidéki sót a székely nemzet sójaként is emlegették, de a székelyek sorozatos lázongásai miatt II. János magyar király a székely sóbányákat állami monopóliummá nyilvánította. II. János elrendelte a sóbányák őrzését és így jön létre 1564-ben Parajd települése. Az erdélyi fejedelemség korában a székelyek sóbányája, a kamaraispán székhelye a szomszédos Sófalván volt. Parajd települése megszületésétől kezdve még sokáig Sófalva a későbbi Felsősófalva tartozéka, 1669-ben válik ki önálló településként Sófalvából. A Habsburg uralom alatt nyitják meg Parajdon a sóbányákat. 1910-ben 2888 lakosából 2858 magyar, 17 német, 8 román volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Parajdi járásához tartozott. A Maros Magyar Autonóm Tartomány felszámolásával 1968-ban Parajdhoz csatolják az addig önálló községként szereplő Sófalvát, így a mai nap Alsó- és Felsősófalva, illetve Békástanya Parajd község része. Parajd falu 1992-ben 3790 lakosából, 3554 magyar, 169 cigány, 64 román volt.
A település másik nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon.
A bányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.
Szomszédságában található a a 19. század elején épült volt sóhivatal, amely ma egészségügyi rendelő. A parajdi művelődési otthonban megtekinthető néprajzi kiállításon (Falumúzeum) közel 2000 helybeli és környéki tárgy, történelmi emlék kapott helyet. Különösen a sóvágással és sószállítással kapcsolatos eszközök, szerszámok és makettek, valamint fényképek sokasága látható.
Fürdő és üdülőhely, gyógyhatású meleg sós fürdője van, ahol a fürdőzők lebegnek a tömény sós vízben.
Református temploma 1790 és 1796 között épült, szentélye a régi 15. századi római katolikus templomból maradt meg.
Római katolikus temploma 1800-ban épült. 1998-ban egy új templomot is emeltek.
Ortodox temploma 1929-ben épült.
A nemrég épített Áprily-emlékházban az érdeklődök a költő Parajdhoz fűződő életszakaszairól szerezhetnek információkat.

Panorámakép a sóbányáról

Marosfő a Nagyhagymás (1793 m) déli eloterében, a Fekete-Rez (1538 m) lábánál fekvo hegyvidéki település, üdülőfalu, amely a közelben eredo Maros forrásról kapta a nevét. A székely körvasút legmagasabb pontja az üdülotelepen 850 m. A 12-es országúton Csíkszeredától 45 Gyergyószentmiklóstól pedig 23 km-re települt. A székely körvasúton (a brassó-dédai vasútvonalon) is megközelíthető. Egyben hegyvidéki üdülőtelep és ifjúsági táborhely.
Marosfő névadása természetes, ugyanis itt, a Fekete-Rez oldalában ered a Maros. A népi köztudat a falu belterületén, a műúttól jobbra, a Geréces-tető lábánál eredő, 866 m magasságban levő kis forrást, vízeret tartja a Maros forrásának, míg a tudományos közlemények a Meszes-patak forrásvidékét jelölik meg a Maros tulajdonképpeni forrásának, mintegy 1350 m magasságban, a Fekete-Rez délnyugati oldalában. A kis Maros esése alig 5 m kilométerenként, majd a Tinkák után a Feketerez-patak és a Csíkmagosa-patak felvétele után mocsaras, égerfás síksági szakasza következik a Gyergyói lokon, lapályon, egészen Gyergyóremetéig. Kisebb patakokat vesz fel, mint az Öles-patak - és itt a Marosdereka nevet viseli - Méh-patak. A Maros folyó teljes hossza 803 km, melyből Romániában 768, Hargita megyében 80 km hosszúságban folyik.
Marosfő a Maros és az Olt vízválasztóján, a Marosfői-hágónak nevezett Geréces-nyereg hátán települt (a vendégfogadó mellett a nyereg magassága 890 m). A Csíki- és a Gyergyói-medencét összekapcsoló küszöb egyben a Gyergyói-havasok és a Hargita határát is jelöli.
A hegyi kaszálók virágos látványa kellemes sétára csábít, télen pedig síterepül kínálkozik a Geréces oldala. A vízválasztóra, a Marostetőre a 12-es országút mentén juthatunk fel, a Csókok Üvere-patak (a Mély-patak jobb oldali mellékága) mentén.
Ifjúsági fürdőtelep, ma az ország egyik legjelentősebb ifjúsági üdülőhelye. Több évtizedes fennállása óta turisztikai ellátmányai jelentősen gyarapodtak. A téli sportok gyakori színhelye a közeli Gerécesalja domboldal melynek sífelvonója is van.

Hargitafürdő Csíkszereda településrésze a mai Romániában Hargita megyében. Csíkszeredához tartozik, de 1898 és 1914 között Csíkcsicsó része volt.
1250-1400 m magasan helyezkedik el a Csicsói-Hargita keleti oldalán,a várossal a 23 km hosszú Hargita utca köti össze, amely egész Románia leghosszabb utcája.
Ásványvizeiről és mofettáiról híres alpesi jellegű üdülőtelep. Borvizes meleg fürdője 1920-ban létesült, de 1950-ben felszámolták csak mofettája maradt meg. Környékén kaolint bányásznak.
Határában magasodik a Tolvajos-tető, ahol három nagy kereszt áll 896, 1896 és 1567-es évszámokkal a honfoglalásra, Márton Áron születésére és a János Zsigmond seregén itt aratott győzelemre emlékeztetve.
Római katolikus kápolnája közelében 1996-ban új templom épült.
Számos közkedvelt sípályája van.
Hargitafürdőn a 19. század elején fedezték fel a széndioxiddal együtt száraz gáz formájában kiáramló kénhidrogén gőzölgéseket, s ezek közül két mofettában rendszeres kezelés végezhető. A két mofetta vegyi összetétele különbözik egymástól, így változatos külső és belső kezelésre ad lehetőséget.
Fontosabb borvízforrásai: Szemforrás, Erdei forrás, Főforrás, Gyomorforrás
Gyógyjavallatok: A négy forrás gyógy javallata azonos. Belső kezelésre ezeket a vizeket szív és keringési panaszokra ajánlják.
A téli sportok kedvelőinek Hargitafürdő egyik legkedveltebb központjává vált, ami kitűnő hóviszonyainak köszönhető. A sízésre alkalmas hó általában négy hónapot tart, december, január, február, március, de nem ritkák azok az évek, amikor a sí idény májusig is kitolódik. Télen a középhószínt meghaladja a 60 cm-t. Három különböző szintű, felvonóval ellátott sípályája létezett 1995 előtt, Nagypálya (Kossuth, Csompoly), Középső pálya (Miklós,IGO) Ózon pálya (Kompona), amely az 1975-1992 közötti időszakban épült ki. Az utóbbi években több kisebb sípályát alakítottak ki a létező pályák közelében.

Borszék Erdély egyik legszebb fekvésű fürdőhelye. Magas hegyekkel körülvéve fekszik a tengerszint felett 900 m átlagmagasságban, a Keleti-Kárpátokban róla elnevezett medencéjében. A település elsősorban az itt feltörő gyógyforrásairól híres. Ásványvizei és a gyógyvizeken alapuló különböző fizioterápiás kezelések kiválóan alkalmasak szív- és érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás, pajzsmirigy betegségek valamint gyomor és epebántalmak kezelésére.
A város felső részén található az üdülőtelep, valamint a különböző borvíz-kutak. A telepen számtalan régi, díszes villa- és üdülőépület található. 
Területét magas hegykoszorú veszi körül, amely véd az erős szelektől és a viharoktól. A medence kristálypalából áll, amelyben dolomitos mészkő rétegek vannak. Ebben halmozódott fel az ásványvíz, melynek gyógyító ereje már hosszú évszázadok óta ismert.
A közelben a természetkedvelők találhatnak még két barlangot, az egyik a Medve-barlang, amely nevét a benne talált medvecsontokról kapta, illetve a Jégbarlang, amiben télen-nyáron hatalmas jégtömböket láthatunk.