| Korond |
|
A helyi fazekasmesterek kezdetben máz nélküli edényeket gyártottak, majd a vásárlók ígényeit követve áttértek a mázas edények gyártására is. Az edények fő nyersanyaga a pala, amit főleg ősszel és télen bányásznak, valamint a kaolin és a kvarchomok. A taplófeldolgozás szintén a helyiek mestersége közé tartozik, amely mesterség mára csak itt, Korondon maradt fenn. Kezdetben a tapló a tűzcsiholás elmaradhatatlan eszköze volt, azonban használták vérzések csillapítására is. Az őzbőrhöz hasonló, megmunkált és megfelelően kivékonyított bükk- illetve nyírfataplóból kalapokat, táskákat, terítőket, csipkéket és egyéb dísztárgyakat készítenek. A községben található fazekasmúzeum, ahol a település mesterei által készített egyszerű, illetve a helyi jellegzetes motívumokkal díszített agyagedények vannak kiállítva. A községtől 2 km-re található az Árcsó menedékház, melette szénsavas, magnéziumos borvízforrással. A településen virágzó faluturizmus, helyi különlegességek, látnivalók, panziók, vendéglők várják az odalátogatókat.
|
Hargita megye egyik legnagyobb községe, a fazakasmesterség központja, Székelyudvarhelytől 28 km-re, a Firtos-hegy lábánál. 1333-ban említik először, 1830-tól ismert fürdőhelység, azonban ez a státusz mára már érvenyét vesztette. Gótikus stílusú unitárius temploma 1534-ből való, míg a római katolikus templom 1911-ben épült. A vídék vulkanikus eredetére utal a számos borvízforrás, az aragonit, a só és az agyag jelenléte. Kevés a megművelhető föld, ezért Korond hírneve leginkább a helyi fazekasságból, taplókészítésből és szénégetésből ered. A község főutcája egy állandó kirakodóvásár (főleg a nyári hónapokban), az országút mentén mindennap kipakolják a helyiek az eladó holmit (fazekas tárgyak, csergék, faragott dísztárgyak, emléktárgyak, taplódíszek, stb.), különleges helyi látványosságot biztosítva az átutazóknak.
