|
|
|
 Maksa Sepsiszentgyörgytől 14 km-re keletre az Óriáspincetető lábánál a Maksa-patakának a Besenyő-patakba ömlésénél fekszik. 1332-ben Moya néven említik először. A falutól délkeletre a Lencsekút nevű helyen neolit telep maradványait tárták fel. Belterületén 2.- 3. századi római telep nyomaira bukkantak. Református vártemploma 13. századi eredetű, a 15. század végén gótikus stílusban átépítették. 1893-ban lebontották és helyébe 1894 és 1900 között újat építették. Erőd jellegére már csak a középkori harangtorony emlékeztet, melynek szomszédságában az egykori várfal csekély nyomai látszanak. Az 1940-es földrengés a templomot súlyosan megrongálta. A toronyban egy 1531-ben készült harang található Soli Deo gloria felirattal. Rajta emberfejeket ábrázoló érmék vannak.
A régi templom falát a Szent László legendát ábrázoló falfreskó díszítette, erről Huszka József színes akvarell másolatot készített 1892-ben. Ez a Magyar Néprajzi Múzeumban található. Ugyancsak a régi templomot 1766-ban készült kazettás mennyezet díszítette, ezt a gyűlekezet eladta a budapesti Iparművészeti Múzeumnak, ahoil ma is látható. 1630 és 1739 között itt tartották Háromszék közgyűléseit. 1660-ban a Barcsai Ákos fejedelem ellen fellázadt székelyek itt határozták el jogaik védelmét. 1704-ben a falut császári seregek égették fel. 1910-ben 760 lakosából 759 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Sepsi járásához tartozott. 1992-ben 937 lakosából 894 magyar, 26 cigány és 18 román volt.
|
|
