|
 Kézdiszentkereszt (1899-ig Kézdipolyán) a háromszéki medencének a Bodok- és Ojtozi-hegység vonulatai által közrezárt északi részén a Perkő-hegység keleti oldalán található, Kézdivásárhelytől 9 km-re, a Kézdivásárhely-Esztelnek-Lemhény út mentén.
Az talaj alsó rétegei a Keleti-Kárpátok paleogén-fliss övezetének kőzeteiből állnak. Agyagláp és homokköves részek is találhatóak.
Területe ősidők óta lakott. A Telek-pataknál és a Kerekhegynél 6- 9. századi szláv település nyomaira bukkantak. A falu valószínűleg a Kiskászon felett a Szentjános tövében alakult ki, ahol egy kápolna alapjai is láthatók, majd alább a Perkőhöz tartozó Bolygó nevű helyre települt, végül mai helyére költözött. A falunak már 1332-ben is volt temploma, melynek helye nem ismert. 1562-ben a falu szabad lakóit egy felkelésben való részvétel miatt jobbágysággal büntették. 1910-ben 1730 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 1371 lakosából 1370 magyar és 1 román volt. Egy falu életében fontos szerepet töltenek be a középületek, amelyek társadalmi és közösségi célt szolgálnak. Polyánban az emlékművek, középületek nagyrészt a Fő út mentén helyezkedik el, amelyik pedig nem az nagyon könnyen megközelíthető vagy mindenki számára jól látható helyen van.
A legrégebbi épület a román templom. 1760 -ban épült görög - katolikus templomnak. A Borvizszer, a Csavarok utca és a Bírókert találkozásánál található. Az évek során átkerült az ortodox egyház tulajdonába, többször javították az évek során, de hívek hiánya miatt ma már emlékmű. Az óvoda 1872-ben épült. A katolikus paplak és az iskola között a Fő úton található. Eleinte iskolának és kántori lakásnak épült. A borvíztöltő épület 1895-ben épült. Az állomás épülete 1908-ban épült a vasút lerakás után - váróterem és lakóház egyben. A templommal szemben található a paplak, amely két épülettömbből áll. 1913-ban a paplak majd 1985-ben a hittanterem épült. Fontos közintézmény az iskola épülete. Az 1957-ben épült kultúrotthon az „Ady Endre” költő nevét kapta. Azokban az években Felsőháromszék ritka szép és nagy építménye volt. A helybeliek önkéntes adományából és munkájából épült fel. A községháza épületének építésének évéről nincs pontos feljegyzés. Itt két épülettömb található: a községháza, a gyűlésteremnek és a könyvtárnak helyet adó épület.
1964 után épültek a kollektív gazdaság épületei: irodák, istállók, műhelyek, gépállomások. Ezen épületek 1989 óta magán tulajdonban vannak. 1979-1980-ban épült a Kazánház és Közfürdő. Soha nem használták közfürdőnek: fodrászat, üzlet, pékség, mulató és iroda működött benne. A kazánház a víztoronnyal a faluban levő két tömbház vízellátását biztosítja. Nagyon fontos intézmény a Vasút utcai tömbház földszintjén berendezett „ Ember és Állat egészségügyi” rendelő. A nyolcvanas évek folyamán épült a sportépület. A sportpálya mellett található. A sportolók, a sporttevékenységet vezetők és a helyiek adományából épült tervek szerint öltözőnek és más sporttevékenységeknek. Eddig csak az öltöző részét használta a helyi foci csapat. A falu közepén, a Rózsa piacon áll az üzlet komplexum, amely a fogyasztási szövetkezet tulajdona: üzlet, cukrászda, kocsma működik benne. A posta és a fogyasztási szövetkezet irodája a Főúti tömbház földszintjén található, mely 1978 és 1980 között épült. 1918 és 1989 között csupán egy emlékmű épült 1934-ben a hősök emlékére. Így emlékeztek meg az I világháborúban hősi halált halt katonákról, majd a II. világháború halottairól is itt emlékeztek meg.
Polyáni borvíz A Borvíz utcában található, a Zondahegy oldalából tör elő. Szabadon folyik végig a falun, a Kőkút vizével együtt. A borvíz mindenki számára fogyasztható, egy csövön folyik, ahol bárki megtöltheti üvegét. A polyáni víz Kovászna megye legrégebben ismert borvize, amely golyvás megbetegedések ellen javasolt, de nagyon jó hatással van különböző gyomor és bélbántalmakra is. Lítium tartalmú, alkalikus szénsavat tartalmaz. Adatközlőm M.Zs. a reuma és hűlés ellen javasolta. A hagyomány azt tartotta, hogy a polyáni emberek azért élnek olyan magas életkort, mert ezt a vizet fogyasztják. A napszámosságra felfogadott mezei munkások kikötötték, hogy a bér és élelem mellé egész napon át borvizet kapjanak. A kézdivásárhelyi piac képéhez tartozott a 'polyáni borvizes asszony'. Természetesen nem is egy, hanem több, a korsót összekötve, átalvető módjára vállukon vitték be az erősen pezsgő borvizet a piacra eladni. Adatközlőm M.Zs. úgy emlékezik a húszas években nyáron nagy volt a kereslete a bor víznek. Vegyi elemzés szerint: lúgos, vasas, savanyú vizek közé tartozik.Gyógyhatását Dr. Sinkovits Ignác és Dr. Szentpéteri Bálint elemezte. Ismerté a borvizet Olteánu Sándor tette, aki 1895-ben vette át a borvizet. A borvíz ez előtti történetét nem ismerjük. Olteánu Sándor 1895-ben a forrás fölé emeletes épületet készített, amelyben a legkorszerűbb töltő és dugaszoló gépeket szereltetett fel, s emellett csomagoló és raktárhelyiséget rendeztetett be. Napi hozam 30 ezer liter volt. A bórvíz több nevet is viselt: Vénusz, Mariska, Nemere, Székely Kristály. A Vénusz nevet azért kapta, mert azt tartották, aki hosszabb ideig fogyasztja az üde és szép lesz, mint a szerelem és a szépség istennője. A borvíz avatóünnepsége szintén 1895-ben volt , ahol rengeteg híres ember tisztelte meg jelenlétével Polyán lakósságát: Dr. Lengyel Béla a Budapesti Tudományi Egyetem Rektora és Dr. Victor Babes Bukaresti Egyetemi tanár, aki a Romániában már közkedvelt vizet kormánya nevében jött vizsgálni. Az avatóünnepségen a környező falvak lakói is részt vettek. Az ünnepség alkalmából hangsúlyozták, hogy a vállalkozás akkor válik igazán sikeressé ha a község gondoskodik a forráshoz vezető út karbantartásáról. Erre a kereskedelmi minisztérium szállítási kedvezményben részesíti azt és a román kormány bevételi vámmentességet biztosít a község számára. A jövőt illetően a tervek között szerepelt egy természetes szénsavsűrítő üzem és fürdő létesítése is. 1905-ben a borvízbe belekeveredett egy édesvizű forrás, amit egy német specialista mérnök(a neve ismeretlen előttünk ma) három hónapos munka után szétválasztott.1906-1907 között a borvíz forgalomba került. 1914-ben a német megszállók teljesen tönkretették a bórvizet, 1916-ban leégett a bórvízház fedélzete, a bórvizet 1914-1918 között csak a község fogyasztja. 1919 után rendbehozták a borvizet, kb. 25 liter percenként a hozam, berecki korsókba, majd üvegbe hozzák forgalomba. Brassóba, Bukarestba, Ploiestre szekérrel, autóval, vonattal szállították. Ebben az évben küpübetétel történt, ami minden polyéni polgár számára 1 Korona fizetését jelentette.
1930-1938 között meleg kádfürdőt működtet Krassowsky Emil, 2 káddal. Parkírozott környék, hangulatos környezet volt a borvíznél.
1950-ben az állam tulajdonába került, Nemere néven palackozták. A töltésnél 30-40 alkalmazott kapott munkát, a borvizet Konstanca, Bukarest, Ploiesti és azok környékére is szállították teherautóval vagy vonattal.1965-ben 6liter víz percenként, 3000 liter volt a napi hozam. Az ezt követő években korszerűsítették a borvizet, s a borvíz tulajdonosai gyakran váltogatták egymást, ami a borvíz fokozott romlását vonta maga után, olyannyira, hogy napjainkban nem töltenek, a borvizet is csak a helyiek fogyasztják.
|
