| Deményháza |
 Deményháza Marosvásárhelytől 32 km-re északkeletre a Nagy-Nyárád felső folyásánál, annak jobb partján fekszik. Szomszédjai: Keletről Mikháza, Délről Márkod, Nyugatról Búzaháza, Északról Hodos és Jobbágytelke. Közigazgatásilag Nyárádremete község része.Már a rómaiak is ismerték vidékét. A falu határában római út nyomai láthatók, amely Búzaházától Deményházán kereztűl Mikházáig tart. 1567-ben Dijmijenhaza néven említi oklevél, 1570-ben Demien háza, 1603-ban Demjén háza, s 1760-tól pediglen Deményházának említi az oklevél. 1719-ben pestisjárvány pusztította. 1910-ben 667 lakosából 648 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásához tartozott. 1992-ben 297 lakosa volt, 1 román kivételével mind magyarok. A "Székelyföld leírása" szerint: Márkodtól Északra, Deményházától Nyugatra terül el "Kada" tartománya, hol régen a hagyomány szerint Kada nevű ősvezér tanyázott, s hol "Vataháza" nevű, a tatárok által feldúlt falu feküdt. A megmaradt lakói Márkodra, Buzaházára és Deményházára telepedtek le, miért határa is ezen három falu közt oszlott meg. De ezen feldúlásnak régen kellett történnie, mert 1579. június 12-én Báthori Kristóf erdélyi vajda a vataházi praediumot, mely régen Márkod, Buzaháza és Deményháza határán volt s melyet Báthori István Váradi Pálnak a székely só-aknák kamara ispánjának és az udvar előtt kedves Lázár Lázárnak adományozott volt, s abban Tholdalagi Balázs görgényi várparancsnok és Lázár Ferenc Marosszék főbírája által egyenlően felosztva be is iktattak. Mely nevezett Vataházi praediumot, mi most valódi határai közt minden szántóival, kaszálóival, erdeivel, vizeivel stb. a fentebb megemlített Váradi Pálnak, Lázár Lázárnak és Pozsgai György árváinak adományozott örökösen. Az általuk eddig bírt Vataházi pusztát Marosszéken, mely Márkod, Deményháza és Búzaháza Marosszéki falvakhoz tartozik, amit Báthori István három részre osztva az illető falvakhoz kapcsoltatta a nekik, mint a falvak birtokosainak adta, kelt Ujváron 1579. június 12-én. Deményházától északra van Székelyhodos, ez a vidék legnevezetesebb vásáros faluja, de nemcsak most a legnevezetesebb helysége ezen völgynek, hanem régen is központi anyaközsége volt e völgy falujának, sőt a nyárádmenti Búzaháza és Deményháza is ide tartoztak. Deményháza 1867-ben elszakadt tőle, és önálló egyházköséggé lett. Hogy már 1333-ban önálló egyházközség volt, kitetszik abból, miszerint a hodosi lelkész Johannes neve egy régi okmányban előfordul. Ez okmány a hodosi katolikus egyház jkv. Szerint az országos levéltárban van, de hogy mi tárgyban kelt, arról semmi említés téve nincs. Biztosabb tudomást nyújt azonban e korban levő létéről a pápai dézsmák regisztruma, hol az 1332. évi 618. lapon ezt találjuk: „Johannes sac. de Husus solv. 2 ban aut”. Ugyan e néven a 732 és 764. 1599. december 11-én Mihai Viteazul vitézségükért : Jánosi Mátyás és Jánosi György deményházi gyalog-székelyeket Lófő (primipilis) rangra emelte.(Veress: Documente privitoare la istoria Arcdealului, Moldovei si Tarii Romanesti, Bukarest, Vol. V. 1932. 325, 326) Orbán Balázs a 88. lapon ezt írja Deményházáról: „ Búzaháza felül a Nyárádba jobbpartig beömlő Csadó és Gyertyános patakok mellett és a Nyárád oldalán elterjedő Deményháza, mint a „Szentföld” első faluja 1567 Registrumba Dymynháza néven szerepel 106 házzal kapuszám nélkül a feljegyzett helységek közt.” |
