Marosvásárhely és környéke
 Marosvásárhely a székelység művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék, Maros-Torda vármegye, majd a Magyar Autonóm Tartomány, ma pedig Maros megye székhelye. Lakosságát tekintve Románia tizenhatodik, Erdély hatodik legnagyobb városa. A magyarok számát tekintve az első helyen áll Romániában, megelőzve Kolozsvárt.Ezen a vidéken már az őskorban is volt emberi település, ami a Maros közelségének, illetve a dombokon kiterjedő hatalmas cserfa- és bükkerdőknek köszönhető. Az első település, amelyet ténylegesen a mai Marosvásárhely elődjének tekinthetünk, a 11. században alakult ki. Az 1323-ból származó első írásos említése Novum Forum Siculorumnak nevezi a várost. A 15. század első felében Marosvásárhely még mezőváros volt és Marosszéknek volt alárendelve. Viszont idővel mind önállóbb lett, és egyre több kiváltságot kapott az uralkodóktól. Az első birói kiváltságot Mátyás király ajándékozta a városnak 1470-ben, majd ezt 1482-ben egy vásáros kiváltság is követte. Báthory István fejedelemtől Izabella királynéig még számos kiváltságot kapott, míg végül megkapta a szabad mezővárosi rangot. 1601-ben a 15 éves háború nyomán a császári zsoldosok Basta György vezetésével felégették várost. A város felégetése után megnőtt az igény egy falakkal körülvett vár építésére, ezért ennek az építésének neki is kezdtek, ekkor kapta meg Marosvásárhely a szabad királyi város rangot. A városi élet csak a 18. század során kezdett kibontakozni, de igazi lendületet a 19. század végén, illetve a 20. század elején Bernády György polgármesteri mandátuma alatt vett. |
|
Bővebben...
|
 Koronka Marosvásárhelytől 6 km-re délkeletre a Sós-, a Bósi- és a Vácmán-patakok mellett fekszik. A község a Marosvásárhely Metropolisz Övezethez tartozik.Területe ősidők óta lakott. A falu határában őskori és római leleteket találtak. Közelében feküd a középkori Sárvári nevű falu, amely a 16. században pusztult el, míg Kisernyét a török pusztította el 1661-ben. A települést 1332-ben Korunka néven említik először. A falunak 1910-ben 911 lakosa volt, melyből 740 magyar és 75 román. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. 1992-ben 1501-en lakták, ebből 1339 magyar, 86 román, 74 cigány volt.Református temploma 1769 és 1778 között épült, tornya 1793-ből való. A korábbi templomot magas védőfalak övezték, melyeket 1769-ben bontottak le.A Toldalaghi-kastély 1830 körül épült a régebbi 17. századi kastély helyére, amely 1630-ban már állott. Egykor gazdag 10 000 kötetes könyvtára volt, melyből 1944-ben 2343 régi kötetet sikerült megmenteni. |
 Marosszentgyörgy a Maros bal partján, Marosvásárhelytől északkeletre, annak közvetlen szomszédságában fekszik. A község a Marosvásárhely Metropolisz Övezethez tartozik.
A falu környéke már az őskorban lakott volt. Először 1332-ben említik Sancto Georgio alakban. Római katolikus temploma a 13. század második felében épült. A 16. században lakossága református hitre tért. 1661-ben a falut Ali pasa serege dúlta fel. 1675-ben az itteni kastély kertjében végeztette ki I. Apafi Mihály fejedelem Tóth Mihályt, mivel a kért 100 katona kiállítását megtagadta. 1700 körül Petki Dávid visszafoglalta a templomot a reformátusoktól, majd helyükre cigányokat telepítettek. 1910-ben 1952 lakosa volt, melyből 891 magyar és 812 román. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. 1992-ben 7120 lakosa volt, melyből 4394 magyar, 2295 román, 426 cigány. 2002 -ben 7899 lakosa volt, melyből 4596 magyar, 2712 román, 444 cigány
Római katolikus temploma 13. századi román eredetű, 1731-ben a beomlott tetejű templomot megújították, kazettás mennyezete 1750-ből való, tornya 1823-ban készült.
A faluban református (1938), ortodox (19. század), görög katolikus és unitárius (1997) templom is áll.
A Petki-kastély az országút mellett kis magaslaton áll, későreneszánsz stílusú, emeletét 1870-ben építették. Mivel a közelmúltban gazdasági épületként használták, állapota nagyon leromlott.
Határában sós-jódos ásványvíz tör fel, amelyre kis fürdőtelep épült.
|
 Mezőpanit Marosvásárhelytől 13 km-re nyugatra, a Székely-Mezőség szívében (Marosi-Mezőség délkeleti szélén) a Rét (Panit, Kövesd, Gúnya)-patak völgyében fekszik. Az 1968-as területi-adminisztratív átrendezéskor Mezőpanit község része lett és máig az Csittszentiván, Mezőbergenye, Harcó és Székelykövesd.A falunak már 1332-ben volt temploma, ekkor Pambus néven említik. 1431-ben Panijth néven szerepel. Kizárólag székely lakosságú falu volt, akik Háromszékről települtek ide. A 16. században lakossága a református hitre tért. A különböző korszakok emberének jelenlétét igazolják a pattintott kőszerszámok, kőbalták, bronzvésők, lándzsahegyek, nyílhegyek és számos égetett fekete kerámia edények, amelyek szántáskor vagy egy-egy épület alapozásakor kerültek a felszínre. 1976-ban, Panitban, az új iskola építésekor, azaz az alap kiásásakor, késõ vaskorszaki sír került elõ csont- és edénymaradványokkal, amelyek szakemberek megállapítása szerint a hallstatti kultúrához tartozik. 1980 telén, Csittszentiván területén hasonló leletekre bukkantak, ezúttal csatornázás alkalmával. Panit területe a népvándorlás korában lakott település volt.
1954-ben , Panit területén, pontosabban az alszegben, Nagy János kútásás közben két rézpénzt talált, melyek az 1163 január 14-tõl, 1163 június 19-ig a magyar trónon uralkodó IV. István rézpénze volt. E pénzek a panitiak által kerültek a községbe, akik az õ seregében harcoltak. Ezen leletek utalnak arra, hogy a terület már a középkorban lakott volt.A község mai lakóinak eredetéről írásos emlék nincs. A hagyomány szerint Háromszékről telepedtek le erre a helyre, amelyet a harcban tanúsított vitézségükért kaptak a székely vitézek.A Mezõpanit megnevezés az idõk folyamán számtalanszor módosult. Panit első említése 1332-es pápai dézsmát szolgáltató falvak névsorában találjuk meg, Pambus néven feljegyezve, amikor Johannes nevű papja 4 régi banálist és 2 dénárt fizetett pápai tizedként. Ekkor a falunak már volt temploma. Az 1567. évi lajstromban 10 kapuval szerepelt. A Panit név egy régi személynévbõl ered. Már az 1800-as évektõl a ma ismert formában használják. A középkorban katolikus falu volt, de a reformáció után a 16. században református faluvá alakult át. Innen származott a fejedelemségben jelentős szerepet betöltő Alárdi család. 1856-ban a falut tűzvész pusztította. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott.Keletre a Lyuk-Tető csúcsa emelkedik, nyugatra az Agyagos, melynek egyik része a Borsfű. Nevét a borsfabokrokról kapta. A hagyomány szerint egy idevaló harcos hozta a fát, Törökországból. A borsfa gyümölcsöt a nagy hideg miatt nem termett, de a fáját pipaszár készítésre használták. A falu lakói híres dohánytermelők és szarvasmarha-tenyésztők. |
 Mezőcsávás Marosvásárhelytől 14 km-re északra a Marosi-Mezőség keleti gyepűvonalában települt. Községközpont, Bazéd, Galambod, Mezőfele, Mezőkölpény, Mezőménes, Mezőszabad és Szabéd tartozik hozzá.
1505-ben Chyawas néven említik először. A falutól nyugatra eső völgyben a mai Tormás-kút környékén volt egykor a Tormás nevű középkori falu, melyet a török pusztított el. Temploma a falu feletti dombon állott. A falut 1661-ben Ali basa serege pusztította el, elpusztult lakossága helyére románokat telepítettek. Lakói híres ácsok, faesztergályosok voltak, több székelykapuja van. 1910-ben 1108 lakosa közül 608 magyar és 490 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. 1992-ben 1423 lakosából 656 román, 628 magyar, 138 cigány és 1 német. Református temploma az Ali pasa által 1661-ben lerombolt régi erődített templom felhasználásával épült 1792 és 1798 között, addig a régi templomot romos falait kiigazítva használták. Haranglába a templom előtti dombon 1570-ben készült fából középkori alapokra.
Az egykori Jenei-udvarházat 1940-ben bontották le.
A templomdomb nyugati oldalán salétromos gyógyforrás fakad.
|
 Maroskeresztúr a Maros bal partján fekszik Marosvásárhelytől 6 km-re délnyugatra. A község a Marosvásárhely Metropolisz Övezethez tartozik.
1332-ben Santa Cruce néven említik először. A falu határa római emlékekben rendkívül gazdag, Földvár nevű határrészéből feliratos római kövek kerültek elő. A falu eredetileg székely telepítésű volt. A határában levő Búcsúpadnál (Grádics) búcsúztak el a hadba vonuló székelyek feleségeiktől. A hegyoldalban egykor katolikus kápolna is volt, amely azonban a 19. században már romokban hevert, valószínűleg 1502 előtt pusztult el, egykor búcsújáróhely volt. Árpád-kori templomerődje Nyárádtő felé egy kis magaslaton állt. A 15. században pusztult el, de 1554-ben a reformátusoké lett, akik újjáépítették. 1601-ben falut Basta seregei dúlták fel, a templomerődbe menekült lakóit legyilkolták, a templomot pedig felégették.
1657-ben II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát megbosszulva lengyel és tatár hadak pusztították el annyira, hogy 1670-ig csak Pusztakeresztúrnak hívták. A 17. század végén reformátusokkal telepítették be, akik 1863-ban építették fel templomukat. A falu később is sokat szenvedett a Maros áradásaitól. 1910-ben 896 lakosából 514 magyar, 362 román anyanyelvű volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 4690 lakosából 2238 román, 2086 magyar és 361 cigány volt.
Református temploma 1863 és 1889 között épült a korábbi fatemplom, az pedig a 15. században elpusztult Árpád-kori templom helyére.
Római katolikus templomát 1993-ban szentelték fel a Szent Kereszt tiszteletére, a templomot Erdély egyik legértékesebb, Abafájáról idehozott 200 éves feszülete díszíti.
Az egykori Knöpfler-kastély a 19. század közepén épült, 1932-ben leégett.
|
 Marosszentanna a Maros jobb partján, Marosvásárhelytől 6 km-re északra fekszik.1332-ben említik először. Határában gazdag őskori lelőhelyek vannak, melyekről a régészek önálló kultúrát, a marosszentannai kultúrát nevezték el. A környék római kori leletekben is gazdag. Északi részét egykor Benefalvának nevezték. 1614-ben még tiszta székely falu volt, Balázsy Mihály földesúr azonban románokat telepített ide. 1910-ben 1250 lakosából 747 román és 503 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. 1992-ben 1836 lakosából 996 román, 725 magyar és 115 cigány. A 2002-es népszámlálási adatok szerint a községben 1984 magyar, 1607 román, 391 roma, 3 német és 1 görög volt. Református temploma román stílusban 1300 körül épült, 14. századi freskó díszíti. Nagyobbik harangja 1497-ből való, tornya 1930-ban épült. |
 Marosszentkirály a Maros jobb partján, Marosvásárhelytől nyugatra 5 km-re fekszik Hídvéggel, Egerszeggel és Náznánfalvával összenőve.
1332-ben Sancto Rege néven említik először, majd 1339-ben Zentkiral néven szerepel. Már a középkorban jelentős település, melynek két egyháza a Szent István plébániatemplom és az 1350-ben felszentelt a klastrom-tetői kerekdombon állott Boldogságos Szűzről elnevezett kolostortemplom. A falu régi neve Székelyháza, majd Hosszúfalu volt. Református temploma a 12. század végén épülhetett és 1239-ben már bizonyosan állott. 1900-ban hajóját és szentélyét lebontották és újjáépítették, tornya azonban az eredeti maradt. A pálos kolostort a falu melletti Klastrom-tetőn 1350-ben építették. 1370-ben telepedtek meg itt a pálosok. 1526 után leégett köveit a marosvásárhelyi várhoz használták fel. Orbán Balázs még látta alapfalait, 1864-ben azonban a kripta boltozatának köveit is kiszedték. 1910-ben 986 lakosából 534 magyar, 357 román volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 4089 lakosából 2050 magyar, 1844 román, 201 cigány volt. |
|
|
|
|
|
