|
Turizmus
Székelyföldi rádiók élőben
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
 |
| |
Legendák
 Ez a Csala, akiről a sziklát elnevezték, híres vitéz volt a tatárjárás idejében. De hiába. sokan voltak a tatárok, a maroknyi székelység nem tudott sokáig ellenállni, s mint rendesen nagy veszedelmek idején, behúzódtak az almási barlangba. Csala is ide vezette népét, de mentek nyomúkba a tatárok is, elállották a barlang nyílását, s nem mozdultak onnan. Arra számítottak, hogy kiéheztetik a székelyeket. Ezek vittek magukkal, amit vihettek. Éltek szüköcskén, ahogy lehetett, de egyszer aztán elfogyott minden eleség. Voltak vagy ezren, s egy maréknyi lisztjük volt mindössze. Hanem a tatároknak sem volt valami jó dolguk odakint. Közel s messze vidéken, ami ennivalót találtak, mindent fölettek, s már-már azon gondolkoztak, hogy továbbálljanak. Valahogy megsejdítette ezt egy vénleány, s mit gondolt, mit nem - azt a maréknyi lisztet hamuba keverte, meggyúrta, mint az igazi tésztát, s akkora kenyeret sütött, mint egy taligakerék. Jó pirosra sütötte a hamukenyeret, aztán beleszúrta egy hosszú kardba, kinyújtotta a barlang nyílásán, s megforgatta, hadd lássák a tatárok, hogy van kenyerük elég. |
|
Bővebben...
|
 Több mint 400 éve annak, hogy Báthori Endrét, a menekülő fejedelmet Csíkszentdomokos határában a székelyek meggyilkolták. Uralkodásának rövid időszaka és halála egy olyan pozitív hős történetétek mondható, aki egy tragikus történelmi helyzetbe csöppenve, minden jószándéka ellenére elbukik, és saját népe öli meg. Báthori megölésének mondáját a XVII. századtól napjainkig az újabb és újabb nemzedékek szinte változatlan formában őrizték meg. Egyes források szerint az 1566-ban született Báthori Endrét a történelmi véletlen juttatta az erdélyi székbe. Nagybátja, Báthori István bíztatására, Lengyelországban az egyházi pályát választotta, ahol fényes karriert futott be, ezért a Szentatya bíborossá nevezte ki. Ideje nagyobb részét Erdélyben töltötte, ahol unokatestvére Báthori Zsigmond ült a trónon. Amikor Zsigmond lemondott a fejedelemségről, Báthori Endre lett Erdély fejedelme. Ekkor a székely nép úgy gondolta, hogy ha újból Báthori nevezetű lesz a fejedelem, megismétlődik a rabszolgaság. |
|
Bővebben...
|
 A tündérvilág noha eltűnt, sok szépet, sok tanulságost hagyott a népmondákban az utóbbkorra.
- A tündérek, mint levegői lények, nem lévén a föld egy részéhez kötve, most meredek sziklákon tüntették elő lakjaikat; majd egy áthathatatlan erdei sűrűbe rózsakalibát varázsoltak maguknak: néha folyókat zuhogtattak alá roppant magasságú egyenes szirtekről, s az ily vízesés tükre megett lakoztak; semmi alkalmatlan szomszédot nem szenvedhetvén, boldog kények szerint változtatták lakásukat. Tarkő egy nevezetes volt közöttök! Több kalandjai közül egy népmondát ragadott ki az átadás a feledékenység sötét örvényéből. Egy szerencsétlen szerelmének két gyümölcseivel, Maros és Olttal azon havasok roppant tetején lakott több évek óta, melyek aljában ma a lapályos Gyergyó díszlik. Hogy mennyi időig? megmondani a rege nem tudja, mert a tündérek idejében még a lőcsei időnaptár nem nyomtattatott. Csendességét nem háborította a fejsze élétől földreterült izmos fenyő sóhajtó lezuhanása: a fűrészmalmok, egyedüli életszerei most annyi jó, de szegény munkást székelyeknek, nem háborgatták iszonyú csikorgással a sudaros tönköket; szóval ő békében, magányosan, s ha lehet mondani, megelégedetten élt. |
|
Bővebben...
|
 Amint mindnyájan tudjuk, a "vérszopó" halhatatlan Dracula nem más mint egy legenda, habár van valami igazság az egész műalkotásban. De mind a XV-ik századbeli karakter, mind pedig az erdélyi kastélyok megfelelnek az igazságnak. Volt tehát egy erdélyi nemes ember, aki végülis nemtelen volt.
Ennek a nemtelen embernek a neve nem más mint Vlad Tepes, viselkedése miatt Vlad, a herceg, elnyerte a "Karóba húzó Vlad" nevet. Vlad annak idején a Vlah tartomány felett uralkodott, a terület, amely Erdélytől délre terül el, de mégis Erdély húzza a rövidet, azzal kapcsolatban, ami a legendát illeti, hiszen Vlad Erdélyben született. |
|
Bővebben...
|
|
 A néphagyományban mind mai napig élő rege szerint a tó helyén valamikor égbenyúló bérc emelkedett. Vele szemben egy másik hegy kopár sziklái ostromolták az eget. A két hegy csúcsára két gonosz testvér, Gáspár és Sándor grófok építettek várat, egyikük ezüstből, a másik pedig aranyból. Az egymással versengő, civódó grófok állandó rettegésben tartották a környékbeli lakosságot. Egy alkalommal egy gazdag utazó, aki gyönyörű négylovas hintón érkezett Sándor úr várához, éjjeli szállást kért a vár urától. A kapzsi gróf, miután nem tudta rábeszélni vendégét az irigyelt fogat eladására, kockajátékon elnyerte tőle. Eldicsekedvén szerzeményével Gáspár grófnak, az fogadást ajánlott, miszerint, ha ő egy nap leforgása alatt sokkal szebb és drágább fogatot nem szerez, akkor vagyonát öccsének adja. Gáspár ördögi tervet eszelt ki: a környék falvaiból összeszedette a nyolc legszebb szüzet és gyönyörű lószerszámmal ellátva befogta őket a legszebb hintójába. |
|
Bővebben...
|
 Zetelakán túl, nem messze, magas szikla tetején állott hajdanában Zeta vára. Nem sokkal azután, hogy a magyarok keresztény hitre kezdtek térni, építette ezt a várat egy Zeta nevű nagyúr. Pedig lent, a hegy tövében a Csele völgyében, gyönyörű palotája volt, de olyan, hogy messze földön nem volt párja. De Zeta, nehogy ráeröltessék az új hitet, fényes palotáját földig romboltatta, s a hegy tetejére épített egy várat. Két lánya és egy fia volt. A leányok vele laktak a várban, hanem a fiú ritkán ült otthon. Háború volt akkor a magyarnak élete - nem ült otthon, aki kardot tudott forgatni. Esztendő esztendő után mult el, mindenféle hírek jöttek a fiatal Zetáról - csak ő nem jött haza. Egyszer az a hír jött, hogy meghalt a csatában, akkor az apja elsiratta. Másszor az a hír jött, hogy áttért az új hittre: akkor az apja megátkozta. Inkább halt volna meg a hittagadó. Hanem a fiú egyszer mégis hazajött. Mikor nem gondolt senki rá, fölvágtatott a várba fehér paripáján. |
|
Bővebben...
|
 Valamikor élt itt egy csodálatosan szép lány, Fazekas Eszter. Haja fekete volt, szeme szurkészöld, mint a Szármány oldalán nott ezüstfenyo, alakja, mint a szélben hajladozó büszke jegenye. Eszter egyszer elment a gyergyószentmiklósi vásárba. Ott találkozott egy olyan daliás legénnyel, aki két karjának szorításával kipréselte a medvébol a szuszt, aki a legszívhezszólóbban furulyázott az egész környéken, aki házat is tudott ezermesterkedni, meg szekeret faragni. Ahogy szemük összevillant - és mert a szerelem hírtelen jön és szíven üt mint a villám - nyomban meg is szerették egymást.
A fiú égszinkék selyemkendot vásárolt Eszternek a tükröspogácsa mellé és megkérte, hogy legyen a mátkája. Esküvore azonban nem kerülhetett sor, mert a legényt elvitték katonának. A lány csak várta várta. Esténként agyagkorsójával kiment a csobogóhoz, és ott sóvárgott félórákon át szerelmese után. Még a hegyeknek is meglágyult a szive a lány sohajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. |
|
Bővebben...
|
 Volt egyszer egy székely ember, s annak három fia. Mind a három legénysorban volt már, meg akartak házasodni. Egy napon azt mondta nekik az apjuk:
- Ez a hely a tiéd fiam!
A fiú aztán ide egy falut épített, s ennek a falunak Etéd lett a neve. Amikor a nagyobbik fiúnak kimérte a helyet, továbbmentek, s a középsőnek is kimért akkorát, de a mérés után azt mondta:
- Erről még szólók ma!
A középső fiú is falut épített erre a helyre. Ennek a falunak Szolokma lett a neve. |
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
|
|
 |
 |
 |
|
|
|
