Az egykori Csíkszék és Csík vármegye központja, ma Hargita megye székvárosa, 665 m a tenger szintje fölött, az Olt folyó bal partján. A Nagy-Somlyó hegy nyugati lábánál fekszik, neve a homályos eredetû Csík és a szláv "szreda" (közép) szó összetételébõl származik. Habár a település az Árpádházi királyok korától fennáll, városi rangra csak Izabella királyné 1558-ban kelt szabadalomlevele emeli. A település valamikori alakja teljesen elütött a többi székely városétól. Csíkszeredának nem volt egy központi piactere, ami köré a város szervezõdjön, mivel szûk helyen épült és egyik oldalán hegyoldal, másik oldalán pedig egy mocsaras terület határolta be. Két beépített utcája volt, melyek egy T betût formáztak és sehol nem szélesedtek ki. A T egyik szára a Zsögöd-Tapolca útvonal, a másik az Udvarhely felé vezetõ út, amelynek mentén a Ceausescu-féle "várostervezés" során a régi házakat lebontották, csak a kis plébániatemplom maradt meg, és vele szemben egy nagyobb saroképület és a Fürdõ utca elején néhány ház. A régi Csíkszereda több apró településbõl állt, amelyek a szájhagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve s ennek emlékét õrzi a Csütörtök utca. Csíkszereda gazdasági fejlõdését legfõképpen egy sajátságos - a Székelyföldön sehol máshol nem létezõ - törvény akadályozta: ha egy szeredai háztulajdonos meghalt, s a városon kívül lakó örököse rögtön nem költözött oda, akkor a ház a városra szállt és minden örökös elvesztette a házat illetõ jogait. Ilyenkor a házat egy arra érdemes szeredainak ajándékozták.
Építészeti nevezetessége a Mikó-vár, ami napjainkban a Csíki Székely Múzeum otthona. A legenda szerint a várat Szent László kirá ly idejében építette egy Mikó nevû székely vezér, de mivel az épület elpusztult, 1611-1621-ben hidvégi Mikó Ferenc csíki fõkapitány, mint erõdített várkastélyt építteti újra. A várat az 1661-es török büntetõhadjárat idején újra lerombolták. 1714-ben gróf Steinwille István császári tábornok a mai formájában újjáépíttette. Ettõl kezdve az épület katonai szerepet töltött be. Az épület érdekessége a két gótikus ablakocska a déli oldalon. 1979-tõl kezdõdõen a vár udvarán minden nyáron többnapos Régizene-fesztivált rendeznek. A fesztivál programjához tartozik, hogy egy este a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyban is tartanak elõadást, és állandó program az ilyenkor megrendezett csíksomlyói orgonahangverseny is.  Csíkszereda 1878-ban az újonnan alakult Csík vármegye közigazgatási központja lett, s ezzel elindult újkori fejlõdése. A várral szemben impozáns klasszicista épület található, mely a régi megyeháza volt, most a városi polgármesteri hivatal épülete és 1886-ban épült. Mellette két tornyos magánpalota helyezkedik el. A Vártér zsögödi oldalán áll az Igazságügyi Palota, mely 1892-ben épült. A kis tér stílusegységét csak a park fölé emelkedõ ortodox templom töri meg, mely 1934-ben épült. A park körül az új városközpont helyezkedik el, 1970 és 1990 között alakították ki a régi városrész lebontásával. A város sétálóutcáján (Petõfi utca) végighaladva, Tapolca és Szék útja találkozásánál áll a város legszebb épülete, a Márton Áron püspök nevét viselõ Gimnázium. Az Udvarhely felé vezetõ Hargita úton, a vasút fölött átívelõ hídon túl van a Ligat városrész, majd a Csiba nevû, kis település következik, amely a gyímesi csángók települése, akik a XX. század elején jöttek. Csíkszereda a téli sportok, különösen a jégkorong városa. Három borvízstrandja van: a város központjában levõ Hamerock-strand, a Szeredai-fürdõ, és a legnagyobb, Zsögödfürdõ. Közigazgatásilag a városhoz tartozik még a város határain kívül esõ Hargitafürdõ. Szintén a városban található Nagy Imre festőművész szülőháza és a ház udvarán épült galéria. A kommunista időszakban a város megyeszékhelyi funkciót kap és ezzel megkezdődik a város és a környék gyors urbanizálása illetve iparosítása. Sorra épülnek a többemeletes tömbházak, megbontva a régi városképhez tartozó épületek sok évszázados összhangját. A sok helyi nagyvállalat közül főleg a helyi traktorgyár (HART) és a ma is országos hírnévnek örvendő Csíki sörgyár (CIUC S.A.) kaptak kiemelkedő szerepet.
|