szekelyfold.info.ro

Az egykori Csíkszék és Csík vármegye központja, ma Hargita megye székvárosa, 665 m a tenger szintje fölött, az Olt folyó bal partján. A Nagy-Somlyó hegy nyugati lábánál fekszik, neve a homályos eredetû Csík és a szláv "szreda" (közép) szó összetételébõl származik. Habár a település az Árpádházi királyok korától fennáll, városi rangra csak Izabella királyné 1558-ban kelt szabadalomlevele emeli. A település valamikori alakja teljesen elütött a többi székely városétól. Csíkszeredának nem volt egy központi piactere, ami köré a város szervezõdjön, mivel szûk helyen épült és egyik oldalán hegyoldal, másik oldalán pedig egy mocsaras terület határolta be. Két beépített utcája volt, melyek egy T betût formáztak és sehol nem szélesedtek ki.

A T egyik szára a Zsögöd-Tapolca útvonal, a másik az Udvarhely felé vezetõ út, amelynek mentén a Ceausescu-féle "várostervezés" során a régi házakat lebontották, csak a kis plébániatemplom maradt meg, és vele szemben egy nagyobb saroképület és a Fürdõ utca elején néhány ház.
A régi Csíkszereda több apró településbõl állt, amelyek a szájhagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve s ennek emlékét õrzi a Csütörtök utca.  Csíkszereda gazdasági fejlõdését legfõképpen egy sajátságos - a Székelyföldön sehol máshol nem létezõ - törvény akadályozta: ha egy szeredai háztulajdonos meghalt, s a városon kívül lakó örököse rögtön nem költözött oda, akkor a ház a városra szállt és minden örökös elvesztette a házat illetõ jogait. Ilyenkor a házat egy arra érdemes szeredainak ajándékozták.

 A Csíkszenttamással összenõtt nagyközség az Olt, valamint a Lok- és Szádakút-patakok találkozásánál fekszik. A középkortól kezdve bányásznép lakott itt, határában vasat, majd rezet fejtettek. 
Kiemelkedõ épülete a barokk stílusú templom, mely 1798-ban épült, és román kori ereklyéket, egy XV. századi Mária-szobrot, a régi templom egy festett kazettáját és egy XV. századi táblaképet õriz.
A Gardos-dombon bányásszák a mozaik alapanyagát, a kristályos mészkövet.
A történelemben a település Báthory Endre bíboros meggyilkolásával vált hírhedtté. Csíkszentdomokos északkeleti végénél a Pásztorbükknek nevezett határrész a bíboros meggyilkolásának színhelye, ahol a 100 éves pápai átok alól felszabadított faluközösség emlékkeresztet állíttatott. Engesztelõ búcsúja minden év októberének harmadik vasárnapján van.
A település Márton Áron püspök szülőfaluja, a helység központjában születésének 100. évfordulójára állított szobor.
A falunak egy kis tájmúzeuma is van, melynek legértékesebb darabja egy 1780-ból való festett bútor - egy tálas.  

 Római katolikus vártemploma a göröcsfalvi határban épült. Csíkszék egyik legrégibb, Árpád-kori eredetű műemléke. Védművekkel (lőréses, bástyás fal) ellátott banderiális templom. 1574-ben kibővítették, 1758-tól a mai alakjában áll. A templom fő érdekessége a terméskőből, forró mésszel rakott 30 m magas torony, melyet vörös-barnára festett zodiákus jegyek díszítenek. A jelek a pogány kori természetkultusz termékenységi jegyeire emlékeztetnek. Ilyen jellegű falfestmény sehol sem található az országban. A templom falának három oldalát emeletenként egy-egy magas lőrés töri át, felfelé haladva ezek magassága csökken. A lőréseket és a felső félköríves ablakokat vörös szegély, helyenként leveles, liliomos motívum díszíti. A déli, nyugati és északi falon emberi alakok, állatok, csillagok rajzolata ismerhető fel. A kórusfeljáró mennyezetén és a karzaton az eredeti kazettás mennyezet darabjait láthatjuk. A templomot lőréses bástyafal vette körül. A védőfal keleti szakaszán két fordított kulcslyuk alakú lőrés van.

 Csíkcsicsó nevet viseli Hargita megye legjelentősebb vasúti csomópontja, mely a szomszédos Madéfalva (a községközpont) határába esik. Madéfalvától az állomás közeli Határ utca választja el. A Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Gyimesvölgye vasút 1897. április 5-én készült el (63,6 km-es hosszúságban) s ennek csicsói állomásából ágaztatták ki az 1907 december 5-én átadott gyergyói vasútvonalat (hossza 46 km). 1897. október 18-án megnyitották a Csicsó-Gyimesvölgye vasútvonalat (hossza 51 km). Így lett Csíkcsicsó a székely körvasút legfontosabb csomópontja, Csíkszereda elő-pályaudvara, ahonnan az Olt, a Tatros és a Maros völgyét követő vonalakon Románia minden részébe jó összeköttetés nyílik. A Szépvíz-patak torkolatánál fekszik, a vasútállomástól délre, teres lapályon, az Olt tőzeges ártérének keleti peremén, 674 m tszf. magasságban. Benkő Károly (1853. 16) a Borhegyes nevű hegy aljából és a Béta-patak mellől említ jó borvízforrásokat. A falu határa nyugaton a Csicsói-Hargitáig (1761 m) terjed. 1846-ban vegyes érc-próbákat vittek Zalatnára, de kitermelésre nem került sor. A Béta-patak völgyfőjéből "büdös köves gödröt" azaz mofettát említettek 1853-ból. Orbán Balázs a káposztatermelést emeli ki. Vármező helyen a Csicsóvára romjai látható. A hagyomány szerint a csíksomlyói ferencesek kolostoruk megépítése előtt laktak itt. Közigazgatásilag Madéfalva községhez tartozik.

Település Csíkszentmártontól 4 km-re. Első írásos említése 1567-ben történik. Szent János kápolnája 1700-ban épült, az Egyházas-patak völgyében számos borvízforrás valamint az Adorján-fürdőnek nevezett kempinghely található.
Csíkszeredától 17 km-re fekszik. Szorosan összenőtt a tőle északra fekvő Csíkszentgyörggyel. A határt a két falu között a templom és az Egyház-pataka jelöli ki. 1898-ban törzskönyvezik Bánkfalva néven. Lakossága 1992-ben 1.344 fő volt, 2 román kivételével mind magyarok.
A falu keleti felében, az Alsóköves saroknál, a Békás és a Radovány-patakok folyása mellett, a Gönczéd nevű büdösköves borvízforrást már Benkő Károly (1853, 28. és 131.) is jelezte. Vize akkoriban világosszürke színű volt és jó szem erősítőnek tartották. Ezenkívül ismeretes az Édesbükke vasas borvízforrás is. Keleten a határ a visszakebelezett havasokig és Csügés hegyi telepig tart. Szent János tiszteletére épült kő kápolnája 1700-ból való.