| Gyergyószárhegy |
 Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. A faluhoz tartozik Güdüctelep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el. Güdüc 1956-ban ideiglenesen különvált Szárhegytől. Nevét valószínűleg az egykor Szár-hegynek is nevezett hegyről kapta.Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először. Története a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület. A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. Ekkor, 1462-ben a földesura Lázár András volt. A várkastélyt. Az 1500-as évek végén élt Lázár István lánya, Druzsina volt, ő iktári Bethlen Farkashoz ment feleségül, s ebben a házasságban született meg Marosillyén Bethlen Gábor. Szárhegyre került, s a ma is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett. A kastélyt 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. 1658 szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították, kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy sarokbástyát is. A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura, aki támogatta még hadműveletekkel is a kurucokat. 1707-ben - amikor a császáriak bevonultak Erdélybe, Lázár Ferencnek ki kellett menekülnie Csángóföldre - Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt. Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után, ugyanis meghódolt a Habsburg császár előtt, így maradhatott ura a földjének. 1742-ben Lázár Ferenc meghalt, a kastélyban. A kastély 1748-ban újra leégett, ekkor sajnos nem tudták már minden részét helyreállítani, amit tudtak, azt is részben a falu népének adományából. Végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. A 19. század idején a Lázár család "hanyatlásnak" indult, ekkor már csak a kaputorony volt lakható. Az utolsó Lázár-örökös - Lázár Zsigmond és felesége - 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ennek következtében erőteljes pusztulásnak indult. 1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János (itt temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették. A lakók nagy részben székelyek (97%), szinte a teljes falu. Az ősmagyarokra jellemző nemzetiségi szervezet a letelepedéskor is megmaradt Szárhegyen, sőt, a 16. századig így éltek! Az itt élők adómentességet élveztek, mivel a határvédésért cserébe ilyen fontos kiváltságban részesültek. Továbbá meg kell említeni, hogy a földjüket birtokolták, mint a székelyek egyébként is, így itt nem volt olyan éles vagyoni elkülönülés, mint Erdély többi, Székelyföldön túli részein, ahol a jobbágy általános ellentétben állt a nemessel. Itt mindenki élvezhette ugyanazt a kiváltságot. 1562-ben volt a székely fölkelés, melynek megtorlásául számos székely falut tettek tönkre, ártatlan családokat gyilkoltak le. A közszékelyekből jobbágyok lettek, s kemény adóval sújtották őket. 1570 körüli összeírás arról tanúskodik, hogy akkorra a Lázár grófokon kívül 5 birtokos élt Szárhegyen, a lakosság többi része jobbággyá vált. 1614-ben jött egy jobb kor a lakosok körében: Báthori Zsigmond fejedelem visszaadta a jobbágyok szabadságát, újra adómentességet élveztek, földjeiket visszakapták, de - pont mint dédszüleik idején - határvédő szerepük lett. Fontos is volt ez, mivel 1658-ban betört egy tatár csapat Gyergyóba. A gyergyóiak, köztük a szárhegyiek is hősiesen helytálltak, s kikergették a tatár sereget Moldvába. 1661-ben sajnos újabb török-tatár sereg tört be Gyergyóba, ám ekkor nem sikerült olyan jól a csata, mint 3 évvel azelőtt. A településeket felgyújtották, lakosaikat elhurcolták. Lázár István idején Szárhegy egész Gyergyó legjobban fejlődő, legtekintélyesebb településévé vált! A kuruc-labanc harcok, a Rákóczi szabadságharc idején a gyergyóiak a kurucok mellé álltak, ám 5 évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázár várkastélyt is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. 1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába. 2002-ben 3435 lakosából 3332 székely/magyar, 57 román, 1 német, 45 cigány és 1 egyéb volt. Római katolikus erődtemploma 1235 körül épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették, tornya 1488-ban épült. 1590-ben tűz pusztította, mivel a reformátusok a templomot megszerezve oltárait elégették. 1729-ben a szentély és a torony kivételével lebontották és újjáépítették. 1930-ban bővítették és tornyát magasították. A Szármány-hegyi 15. századi Szent Antal kápolnát a nagybaconi Balló család építtette újjá az 1700-as években. A Szármány hegy tövében levő ferencrendi kolostor és templom 1669-1752 között épült. A rendházfőnök 1669-1674 között Kájoni János volt, kinek szobra a kolostor falában látható. |
