Gyergyóvídék
|
 A város a Békény-patak hordalékkúpján, a Gyergyói-medence keleti peremén fekszik. A városnév eredetének egyik - a néphiedelem szerinti - magyarázata: az õsmagyarok elõfutárai meglátva a nagy kiterjedésû hegyi medencét, visszakiáltottak társaiknak a "gyer, jó!" felkiáltással és így ez maradt a település neve. A város az írásos dokumentumok szerint 1332-ben már állt. A XV. században utcás-soros település volt, ahol a két házsort a Békény-patak és a mellette végighúzódó út határozta meg. Az 1562-es nagy székely felkelés után Gyergyószentmiklós lakosainak jó része a Lázár grófok jobbágya lesz, így szerepel 1567-ben 10 szabad székely telek mellett 78 jobbágycsalád, amely csak 1599-ben válthatta meg magát. 1661-ben Ali basa dúlja fel a települést; 1668-ban a Moldvából áttelepült örmények erõsítik a helység kereskedelmét és indítják el annak városiasodását.
1685-ben a Gyergyóban és Csíkban élõ örmények, saját szertartásaik megõrzésével egyesültek a római katolikus egyházzal. A város barokk stílusú római katolikus temploma a XVIII. század közepén épült . 1730-1734 között épült fel az örmény katolikus templom és védõfala. A XIX. században Gyergyószentmiklós a térség egyik legfontosabb kereskedelmi központjává vált. A város központjában, a piac helyén alakult ki a mai fõtér. A fõtéri parkban látható a közelmúltban készült Szent Miklós-szobor, Burján Emil alkotása. Számos barokk lakóház is épült a városban, például a régi római katolikus plébánia épülete, az örmény plébánia, a Lázár család háza, a Romfeld-ház.A valamikori barompiac hatalmas területén épült fel a város gimnáziuma, amely 1908-ban nyílt meg. A gimnázium mai neve Salamon Ernõ líceum és magyar nyelven mûködik. Elõtte található a költõ mellszobra, amely Izsák Márton szobrászmûvész alkotása. Az iskolával szemben levõ kis parkban Balogh Péter szép térplasztikája található. A város érdkessége a Csíky-kert, amely mintegy 16 hektáron terül el. A kert nevét alapítójáról, dr. Csíky Dénesrõl kapta, aki a fákat úgy válogatta össze, hogy lombhulláskor és rügyfakadáskor a városból nézve a tulajdonos monogramját mutatták.
A gyergyószentmiklósi múzeum alapítója Tarisznyás Márton, neves néprajzkutató, muzeológus volt. A múzeum ma az õ nevét viseli és a gyûjtemény az õ szervezõmunkája során állt össze.
|
 Gyergyószentmiklóstól 13 km-re északnyugatra a Maros, a Ditró és a Martonka-patak törmelékkúpjain a Gyergyói-medence északi részén fekszik. Románia egyik leghidegebb települése: a fagyos napok száma évente átlag 175. A legalacsonyabb hőmérsékletet 1929. február 11-én mérték, és –36,5 °C volt.
Nevének eredeti alakja a magyar Detrejó (= Detre pataka) és eredetileg víznév volt. Ennek eredete a gót drohti (= tekervényes patak) főnév. Ditró Gyergyószárhegy kirajzásából keletkezett a 15. században. Az 1567-es regestrumban Gyitro néven 26 kapuval van bejegyezve.
Bethlen Gábor fejedelem megbízottai 1614-ben 52 családot találtak itt: 6 gyalog-, 26 szabad székely-, 3 ős- és 10 fejekötött jobbágy, 7 zsellér és 2 külső szolga volt a településen. 1721-ben már 99 lófő és gyalogos, 24 jobbágy, 1 kóborló, összesen 124 család lakja. Egy 1773-ban keletkezett határőri kimutatás 356 családfőt, és 840 fiúgyermeket tüntetett fel, ami 2400 lelkes települést jelentett.
A népességgyarapodás folyamatosan tovább tart és az 1910-es népszámlálás 6151, míg az 1930-as 6785 főt írt össze. Így Ditró hamar utolérte, sőt lélekszámban túl is haladta Szárhegyet, bár csupán az 1716-17-ben pusztító pestisnek az akkor másfélezernyi lakost számláló Ditróban majdnem 700-an estek áldozatul. Jelenleg a falu lélekszáma valamivel több 6000-nél.
A község neve a Gyitro-ból a Gy betű D-vel való felcserélésével alakult ki. 1829-ben a királytól már egy Bécsben kelt oklevél nyomán két országos sokadalmat és keddnapi hetivásár jogot szerzett. Már 1868-ban a ditróiak folyamodványban kérték, hogy rendezett tanáccsal ellátott városok sorába kerülhessen a település. Ebben az időben Ditró a környék komoly gazdasági tényezőjévé vált.
Barokk római katolikus Szent Katalin temploma 17. századi, tornya 1653-ban épült, 1712-ben megmagasították, 1746 és 1757 között a templomot újjáépítették, egykor erődített fal vette körül. Mellette a 75 m magas 1908 és 1913 között épült neogótikus nagytemplom, a Gyergyó legnagyobb kéttornyú temploma, mindez Románia második legmagasabb temploma.
Határában kékes színárnyalatú gránitkemény kőzet fordul elő, melyet a községről ditroitnak neveztek el. |
 Gyergyószentmiklóstól 6 km-re északnyugatra a Szármány-hegy déli oldalán fekszik, 770 méter tengerszint feletti magasságban. A faluhoz tartozik Güdüctelep, egy kis hegyi település, mely a környéken fekvő falvakhoz hasonlóan a központi falutól távol helyezkedik el. Güdüc 1956-ban ideiglenesen különvált Szárhegytől. Nevét valószínűleg az egykor Szár-hegynek is nevezett hegyről kapta.Területe ősidők óta lakott. A kastélytól nyugatra bronzkortól a kora középkorig lakott település nyomait tárták fel. A legelső írásos adatok a faluról az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékben találhatók. A Szárhegy nevet a 15. század okleveleiben használták először.Története a Lázár család történetével fonódik össze. A falu első írásos említése 1406-ból való, Lázár Bernát nemes birtoka volt ekkor a terület. A Lázár várkastély 1450 és 1532 között több szakaszban épült. Ekkor, 1462-ben a földesura Lázár András volt. A várkastélyt. Az 1500-as évek végén élt Lázár István lánya, Druzsina volt, ő iktári Bethlen Farkashoz ment feleségül, s ebben a házasságban született meg Marosillyén Bethlen Gábor. Szárhegyre került, s a ma is látható kaputorony emeleti szobájában nevelkedett.
A kastélyt 1631-ben bővítették, bástyákat és védőfalakat építettek hozzá és pompás reneszánsz udvarházzá építették ki. A Székelyföld egyik fontos katonai-közigazgatási központja lett. 1658 szeptember 6-án itt győzte le a Gábor diák vezette székely csapat a betörő tatárokat és moldvaiakat. Az elesetteket a falu alatti Tatárdomb alá temették. Az eseményre 1908-ban elhelyezett emléktábla emlékeztet. A Székelyföldet igen gyakran sújtották török, tatár betörések, az egyik támadás idején a várkastély is megsérült. Ekkor kijavították, kibővítették, régi forrás szerint egy ilyen támadás során építették a nagy sarokbástyát is. A kuruc szabadságharc idején Lázár Ferenc volt a földesura, aki támogatta még hadműveletekkel is a kurucokat. 1707-ben - amikor a császáriak bevonultak Erdélybe, Lázár Ferencnek ki kellett menekülnie Csángóföldre - Acton császári tábornok a várkastélyt felgyújttatta, amely után csak egy ép bástyája maradt. Lázár Ferenc állíttatta helyre, amikor visszatért a szatmári béke után, ugyanis meghódolt a Habsburg császár előtt, így maradhatott ura a földjének. 1742-ben Lázár Ferenc meghalt, a kastélyban. A kastély 1748-ban újra leégett, ekkor sajnos nem tudták már minden részét helyreállítani, amit tudtak, azt is részben a falu népének adományából. Végül 1842-ben egy tűzvészben dőlt végleg romba. A 19. század idején a Lázár család "hanyatlásnak" indult, ekkor már csak a kaputorony volt lakható. Az utolsó Lázár-örökös - Lázár Zsigmond és felesége - 1853-ban hagyta el a kastélyt, mely ennek következtében erőteljes pusztulásnak indult.1665-ben Lázár István egy darab földet adott a ferenceseknek, ahol kápolnát építtetett nekik. 1669-ben a Csíksomlyóból idejött Kájoni János (itt temették el 1687-ben) új épületet emeltetett, amely 1707-ben és 1748-ban leégett és csak 1752-re lett kész. 1872. május 22-én a kolostor is újra leégett, de újjáépítették.A lakók nagy részben székelyek (97%), szinte a teljes falu. Az ősmagyarokra jellemző nemzetiségi szervezet a letelepedéskor is megmaradt Szárhegyen, sőt, a 16. századig így éltek! Az itt élők adómentességet élveztek, mivel a határvédésért cserébe ilyen fontos kiváltságban részesültek. Továbbá meg kell említeni, hogy a földjüket birtokolták, mint a székelyek egyébként is, így itt nem volt olyan éles vagyoni elkülönülés, mint Erdély többi, Székelyföldön túli részein, ahol a jobbágy általános ellentétben állt a nemessel. Itt mindenki élvezhette ugyanazt a kiváltságot. 1562-ben volt a székely fölkelés, melynek megtorlásául számos székely falut tettek tönkre, ártatlan családokat gyilkoltak le. A közszékelyekből jobbágyok lettek, s kemény adóval sújtották őket. 1570 körüli összeírás arról tanúskodik, hogy akkorra a Lázár grófokon kívül 5 birtokos élt Szárhegyen, a lakosság többi része jobbággyá vált. 1614-ben jött egy jobb kor a lakosok körében: Báthori Zsigmond fejedelem visszaadta a jobbágyok szabadságát, újra adómentességet élveztek, földjeiket visszakapták, de - pont mint dédszüleik idején - határvédő szerepük lett. Fontos is volt ez, mivel 1658-ban betört egy tatár csapat Gyergyóba. A gyergyóiak, köztük a szárhegyiek is hősiesen helytálltak, s kikergették a tatár sereget Moldvába. 1661-ben sajnos újabb török-tatár sereg tört be Gyergyóba, ám ekkor nem sikerült olyan jól a csata, mint 3 évvel azelőtt. A településeket felgyújtották, lakosaikat elhurcolták. Lázár István idején Szárhegy egész Gyergyó legjobban fejlődő, legtekintélyesebb településévé vált! A kuruc-labanc harcok, a Rákóczi szabadságharc idején a gyergyóiak a kurucok mellé álltak, ám 5 évvel később Acton császári ezredes könyörtelenül elpusztította Gyergyót, a lakosoknak menekülni kellett. Ekkor égették fel a Lázár várkastélyt is. 1711-ben megszűnt a székelyek katonai szolgálata, majd Mária Terézia uralkodása idején végleg eltűntek a jogok. A lakosság többsége jobbágy maradt. 1813-1817-es időszakban a nagy éhínség miatt Szárhegyről is nagy számban mentek ki magyarok Moldvába.2002-ben 3435 lakosából 3332 székely/magyar, 57 román, 1 német, 45 cigány és 1 egyéb volt.Római katolikus erődtemploma 1235 körül épült román stílusban, a 15. században gótikus stílusban átépítették, tornya 1488-ban épült. 1590-ben tűz pusztította, mivel a reformátusok a templomot megszerezve oltárait elégették. 1729-ben a szentély és a torony kivételével lebontották és újjáépítették. 1930-ban bővítették és tornyát magasították.A Szármány-hegyi 15. századi Szent Antal kápolnát a nagybaconi Balló család építtette újjá az 1700-as években.A Szármány hegy tövében levő ferencrendi kolostor és templom 1669-1752 között épült. A rendházfőnök 1669-1674 között Kájoni János volt, kinek szobra a kolostor falában látható. |
|
 A Gyergyói-medence egyik legnagyobb és legrégibb települése. A 13B országút és a 126-os megyei út találkozásánál települt. Gyergyószentmiklóstól 6 km-re fekszik a 13B műút mentén. Ezt a fő útszakaszt, amely Alszegen, majd a Bagolylokán át a lengyár felé vezet, Sóútnak nevezik. Szárhegy távolsága a 126-os országút mentén 4 km, Gyergyócsomafalváé 2 km, míg Gyergyóújfalué 6 km. A falu magja 743 m magasságban fekszik. A régi Sóút a falutól délre közelítette meg a Putna-hágót, majd onnan Parajdra ereszkedett alá. A borzonti utat 1853 körül építették ki a Bucsin-tetőig (Benkő Károly, II. 1853. 88-89). Több évszázados búcsújárás központjaként ismert falu. Ma is a templomi zászlók és szentek képeivel, csengettyűvel gyalog mennek a csíksomlyói búcsúra. A község lakossága 1996. január 1-én 6.037 fő volt. A római katolikus templom a piac sarkán, a központban emelkedik, kőkerítés övezi. Gyergyó egyik legrégibb temploma. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) műemléképületként tartja nyilván. A toronyláb és boltozatai a román stílus jegyeit (13. század)őrzik. Kő kapuja román kori, épen maradt meg. Az 1213-as építési évszámot nem tartják hitelesnek. A mély kapubéllet nemcsak változatosságával, hanem remek arányaival is páratlanul áll egész Székelyföldön - vélekedik Entz Géza (1943. 218) és Köpeczi Sebestyén József. A 15. században a templomot gótikus stílusban átépítik , meghagyva a torony alsó emeleteit és kapuzatát. A mostani főbejárat ablakai a régi gótikus elemeket őrzik. A szentélyben látható keresztelőkút is ebből az időből való. A tornyot csak magasítják. Az 1930. évi javítások alkalmával a kibontott északi falból gótikus részletek: festett boltívborda-darabok, kőablak keretrészek kerültek felszínre. Ajtaja felett az 1780-as évszám olvasható.
|
 Gyergyóremete, Hargita megye egyik nagy községe, a Gyergyói-medence északkeleti részén fekszik, a Görgény-hegység vulkáni vonulatának aljában, átlag 750 m tengerszint feletti magasságban. Orbán Balázs a falu földrajzi fekvését így mutatja be: "Remete Ditróval szemben, a Maros bal parti magaslatán, a Kõpatak völgyében igen regényesen fekszik." Felszínét a hegyközi medencék sajátos formái határozzák meg. A Maros hordaléka által kialakított lapályos területet nyugat felé patakvölgyektõl szabdalt dombságok követik, amelyeket a Görgény vulkanikus hegyei váltanak fel. A községbe érkezõnek máris csodálatos látványt jelentenek az Észak-Görgény Remete felõl látható csúcsai: Bakta (1367 m), Kereszthegy (1517 m), Kecskekõ (1483 m), Öreghegy vagy Batrina (1634 m), Bérces (1647 m). Remete elsõ okleveles említése egy 1567-es összeírás, amelyik Gyergyó népességét regisztrálja. Ebben Remete 6 kapuval, mintegy 30 lélekkel van bejegyezve. Az elsõ telepes családfõk nevei: László György, László István, Tamás Dávid és Antal Mihály. Az 1614-es Lustra Siculorumban Remete, mint a Gyergyói-medence legkisebb helysége 28 kapuval szerepel. Jelentõs dokumentációs értékkel bír az 1702-es Registrum Sedis Siculicalis Csík Superiorus, amelyik feltünteti a családneveket a székelyeknél hagyományos katonai szervezet kritériumai szerint. A falu lakossága ekkor 90 család, amelybõl 72 katonacsalád. Az idegenforgalom, faluturizmus fontos vonzóereje lehet a remetei gyógyfürdõ. Kálciumos, magnéziumos, vasas, szénsavas és kén-hidrogénes gyógyhatását már a századelején felfedezték. Eleinte kezdetleges szabadfürdõt létesítettek, amelyet azonban rövid mûködés után a Maros egyik áradása elsodort. A jelenlegi fürdõt 1968-ban a gyergyói nyugdíjasok önsegélyezõ pénztára létesítette 14 káddal, amelyik orvosi rendelõvel is bõvült. Vize ivókúraként használható akut és krónikus enterocolitis, húgy-utak krónikus gyulladása, epe- és húgykõ, cukorbetegség, köszvény, kálcium-anyagcsere zavarok, gyomorsav-elégtelenség és általános legyengülés gyógyítására. Fürdõ kezelésre pedig szívizom megbetegedések, magas vérnyomás, Basedow-kór, hormonzavarok, a központi idegrendszer zavarai, neuraszténia esetén használható. A fürdõ jelenleg a felújítás kezdetén áll, gyógyhatása és népszerûsége miatt nagy fejlesztését vették tervbe. A fürdõtõl délre, a Nagyrét nevû lapály természetvédelmi terület. Védett növénye, a kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris), jégkorszakbeli maradvány. A remeteiek népiesen a virágalakjáról harangvirágnak nevezik.
|
|
 Egy régi fakápolna helyén, 1726-ban Lázár gróf segítségével építettek egy kis templomot, és ennek a helyébe épült 1879-ben a mai nagy templom.
A Gyergyói-medence egyik leglátványosabban fejlõdõ községe. A falu borvízkútjairól is híres, azt tartják, hogy itt "minden ásónyomra" borvíz jön elõ a földbõl.
Lakói ácsmesterséggel is foglalkoznak, híres építõk és ácsok mind a mai napig. A közismert Makovecz Imre építész kedvelt szakemberei.
A falu híres szülötte Köllõ Miklós épületdíszítõ szobrászmûvész (XIX.sz.), aki a mádéfalvi veszedelem emlékoszlopát is tervezte.
A kulturház elõtt megtekinthetõ Borsos Miklós "A virágkosarat tartó lány" címû szobra, melyet az 1990-es években a szobrász özvegye ajándékozott a falunak.
A községbõl gyalogösvény vezet a Délhegy csúcsára (1695m), ahol régebben kilátó volt kiépítve, ami ma már sajnos használhatatlan. Ennek ellenére remek kilátás nyílik a Gyergyói-medencére, a Görgényi- és Gyergyói-havasokra, valamint a Hargitára.
|
|
 Eredeti települése a Maros melletti, áradásoknak kitett helyeken, a mai Katorzsa nevû határrészen volt, ahonnan a lakosság a Gál család birtokára, a mai község központi részére települt át, amiért Újfalunak nevezték.
A falunak már 1576-ban virágzó plébániája volt. A mai templom helyén valaha egy kis templom állt, amely azonban 1762-ben összedõlt. Sok tervezgetés után végül is 1825-1830 között épült fel a temploma.
A lakosság megélhetését - más gyergyói falvakhoz hasonlóan - itt is a földmûvelés, az állattenyésztés és a fa kitermelése jelentette. Itt kezdõdött a Maros tutajozható szakasza, innen indították a fát messzi vidékek felé.
A faluban számos borvízforrás tör fel, és borvíztöltõ üzem is mûködik itt, ahol "Hajnal" néven, literes kiszerelésben töltik a vizet.
|
|
 Az üdülõhely hátterét a Fekete-Rez képezi, mögötte pedig a Nagy-Hagymás található. A vidék a Maros és az Olt forrásvidéke. A település tengerszint feletti magassága 900 méter, átjárót képez a Gyergyói-medence és Felcsík között. A fenyvesekkel, mogyorósokkal, hegyi kaszálókkal tarkított üdülõhely egész éven át mûködik. Tulajdonképpen szórványtelepülés, alsó része a Boták, középsõ része a Tinkák szórványa, felsõ része pedig az üdülõtelep, ahol most épül egy római katolikus templom.
A Marosnak két forrását tartják számon, egyik a Fekete-Rez csúcsa alatt,1350 méter magasságban, a másik pedig a Mókus vendéglõ mögötti lejtõ alján található, melyet Kis-Maros-forrásnak neveznek. A forráson túl van a Gérces-hegyoldal, melynek tisztásán síterepet alakítottak ki, sílift is mûködik itt.
Az Olt forrása a Magas-Bükk (1418m) déli lejtõjén van, a Kovács Péter- és a Sóvetõ-patakok által közrevett mocsaras vízgyûjtõ teknõben. Az Oltnak is van egy másik ága, mely a Fekete-Rez északkeleti lejtõjén a Lok-patak, ez az ún. Kis-Olt-forrás.
|
|
|
|
|
|
